Egészséges tanulók.

Friss levegő, napsütés, hatalmas tér, természet: már Koch és Pasteur is tudta, hogy a különféle kórokozók ellen a zsúfoltság, bezártság megszüntetésével (is) érdemes harcolni.

A 20. század elején jöttek rá arra, hogy mennyire fontos, hogy a gyermekeket minél többet vigyék a szabad levegőre. Ekkor kezdett terjedni az ún. Open Air School (Nyitott iskola) mozgalom.

Fotó: Suresnes/ Wikipedia

1904-ben Berlin közelében hozták létre az első erdei iskolát (Waldschule für kränkliche Kinder).

Fotó: Public Domain/Wikimedia Commons

Ebben helyet kapott egy hálórészleg is, de maguk az órák az erdőben zajlottak. Úgy vélték, hogy mindez önbizalmat és függetlenséget tanít a gyerekeknek. Az ötlet világszerte elterjedt, követőkre talált.

Fotó: F.P. Burke. Library of Congress/Wikimedia Commons

Az I. világháborút követően aztán a tuberkulózis és a spanyolnátha adott igazán lökést az Open Air School mozgalomnak.

Konferenciák és szakértők segítették, hogy a modell működőképes legyen minimális formális oktatással, nyílt terekkel, sok szabad levegőn történő mozgással, rendszeres orvosi ellenőrzéssel és szigorú étrenddel.

Azokban az időkben, amikor az emberek többsége zsúfolt, nem megfelelő tisztaságú lakásokban és városokban élt, a fény, a levegő, a nyitottság különösen fontos volt, legalább az iskolások számára.

Nagy erkélyekkel, tetőteraszokkal, lapostetőkkel az építészek is igyekeztek minél jobb megoldásokat keresni. Az egyik leghíresebb példa Duiker épülete, a Cliostraat Open Air School, amely 1927-ben Amszterdamban épült. Egy másik ilyen iskola Beaudouin és Lods tervei alapján Surèsnes-ben, Párizstól nem messze került megvalósításra, rengeteg eltolható üvegajtóval.

Fotó: Wikipeda/CC BY 2.0
Fotó: Thomas BRENAC/Wikimedia Commons
Fotó: Wikipedia/Thomas Brenac/CC BY 2.0

Az Open Air School mozgalom nem élte túl a II világháborút. Megváltoztak a körülmények, prioritások, az oktatás is. A kinti órákat már túl zavarónak és kontrollálhatatlannak érezték, a gyerekeket lassan egyforma iskolaépületekbe terelték. Manapság egyes iskolák már úgy néznek ki, mint egy börtön, apró ablakokkal és annyi szabadban töltött idővel, amennyit említeni sem érdemes.

Fotó: Archives municipales de Saint-Ouen/Public Domain
Fotó: Thomas BRENAC/Wikimedia Commons

Talán most, egy világjárvány közepén újra elgondolkodunk majd azon, hogy min lehetne változtatni, hogy egészségesebben éljünk.