Mielőtt egy gyógyszer piacra kerülne, számos kísérlet és vizsgálat előzi meg az engedélyezését, viszont a legtöbb mozgásszervi műtét esetén nincs megfelelő bizonyíték arra, hogy a beavatkozás mennyire lesz hatékony.

De honnan tudhatjuk azt, hogy a műtétek utáni javulás nem az eltelt időnek, vagy az orvosba vetett hitnek köszönhető? Többek között erre a kérdésre is keresi a választ Olosz József, a Sherlock Rehab vezető gyógytornásza, manuálterapeutája.

Álműtét is létezik?

Andrew Carr, az Oxfordi Egyetem ortopédiai sebészetének professzora, több sebészeti implantátum fejlesztője, a sebészeti placebo kísérletek úttörője szerint csak „vak” kísérletekkel lehet megállapítani egy-egy sebészi beavatkozás valódi hatásfokát.

Amíg gyógyszerek esetén a placebo egy hatástalan cukortabletta, addig a műtéteknél a placebo csoportot az úgynevezett álműtöttek képviselik. A kísérlet előtt a pácienseket véletlenszerűen két csoportra osztják, mindkét csapat ugyanazon a beavatkozáson vesz részt – műtéti előkészületek, érzéstelenítés, altatás –, annyi különbséggel, hogy míg az egyik táborban az orvos valóban eltávolítja a kóros szöveteket, addig az álműtétnél csupán egy vágást végez a bőrön, majd összevarrja. A kísérlet további részében megfigyelik a páciensek állapotát. Ha a “valódi műtéti” csoportban a betegek javulásról, míg az “álműtéten” átesett csapatban további panaszokról számolnak be, akkor a műtét sikerült. Amennyiben viszont mindkét táborban gyógyulás tapasztalható, akkor a beavatkozás nem hatékony, hiszen a változás a placebo hatásnak köszönhető.

Műtét, injekció vagy gyógytorna?

Nehéz döntés, hiszen az orvos gyógyszert, injekciót vagy műtéti beavatkozást javasol, a gyógytornász tornát, a masszőr masszázst és így tovább. Fontos azonban tudni, hogy számos olyan kísérleti eredmény született, amelyekben gerincműtétet hasonlítottak össze konzervatív terápiával – gyógytornával, fizikoterápiával, masszázzsal. Gerincprobléma esetén placeboműtéteket ugyan még nem végeztek, mégis érdekes következtetésekre jutottak a szakemberek. A kutatások során például összevetették a gerincfúziós műtét hatását a gyógytornáéval, az utánkövetés során pedig nem találtak különbséget az eredményekben.

Emellett tudjuk, hogy a derékfájdalom injekcióval is kezelhető – vizsgálatok bizonyítják, hogy a beavatkozást követően hirtelen javulásról számolnak be a páciensek, azonban placebo injekció után is hasonlóan reagálnak.

Hiszünk benne, hogy segít

– Tudjuk, hogy az agyban placebo hatás során hírvivőanyagok (endorfin, dopamin) szabadulnak fel, amelyek erős fájdalomcsillapító hatással rendelkeznek. Továbbá azt is tudjuk, hogy az orvos-páciens kapcsolat egyik fontos tényezője, hogy a beteg miként érzi magát a kezeléstől, hogyan reagál rá – magyarázta Ted Kaptchuk professzor, a Harvard egyetem placebo kutatója.

A műtéti szertartás nagyon erős placebo hatást vált ki: az érzéstelenítés, a szag, a fúró hangja, a megnyugtató szavak, vagy a műtét végén, amikor az MR felvételen az orvos megmutatja, hogy honnan vágta ki a sérvet. Mindezek a tényezők megerősíthetik az agyban azt a hitet, hogy olyan dolog történt, ami segíteni fog.

Minél nagyobb, annál jobb?

Továbbá a kutatások szerint sokszor gondoljuk úgy, hogy egy nagyobb kapszula hatékonyabb egy kisebb tablettánál. Az injekciónak erősebb placebohatása van, mint egy gyógyszernek, viszont egyik sem közelíti meg a sebész szikéje által vágott műtéti heg gyógyító erejét. Azaz sokszor gondoljuk úgy, hogy minél invazívabb (vágás, szúrás) egy beavatkozás, annál hatékonyabb.

Ha felvágjuk, meggyógyul?

Ha valaki elmegy az orvoshoz térdfájdalommal, és az MR felvétel porcleválást mutat, akkor sokszor úgy gondolunk a sérült részre, mint mikor szálka megy az ujjunkba. Ha felvágják az adott testrészt és eltávolítják a baj okozóját, akkor meggyógyulunk.

Az emberi szervezet működése azonban rendkívül bonyolult és összetett folyamat – ha valami fáj vagy feszül, még nem biztos, hogy a testünkben elromlott/elkopott egy “alkatrész”.

Nem alkatrészekből épül fel a testünk, ne akarjuk kicserélni.

Számos tanulmányra hivatkozva Jonas Bloch Thorlund dán professzor és kutató így nyilatkozik: “Lehet neked térdízület szakadásod, anélkül hogy valamilyen panaszod lenne”.

Ugyanez érvényes a derékfájdalmakra is. – Sokan keresnek meg a derekukról készült MR felvétellel, ami bizonyítja a gerincsérvet és úgy gondolják, ezért fáj a derekuk. Azonban fontos tudni, hogy a röntgenen/MR-en látott elváltozások és a panaszok között nincs mindig szoros összefüggés – hívta fel a figyelmet Olosz József.

Kockázatos csapda

A műtét placebohatása egy ördögi kör, egy csapda, mivel sokszor veszélyes és szükségtelen beavatkozás által érnek el eredményeket, aminek számos következménye lehet. A páciensek jobban lesznek, ezért javulásukat tévesen a műtéttel azonosítják: “Megműtöttek, ezért jobban vagyok”.

Ebbe a csapdába nem csak a páciensek, hanem az orvosok is beleeshetnek.

Ian Harris a Sebészet, a legvégső placebo című könyvében ezt írja: „Általában a sebészek úgy vélik, hogy helyesen járnak el, és nem azért, mert figyelmen kívül hagyják a bizonyítékokat, egyszerűen egyes esetekben a minőségi adatok hiánya megengedi a sebészeknek, hogy mindig elvégezzék azokat a beavatkozásokat, amiket megtanultak mentoraiktól, amikről azt gondolták, hogy működik és csak azt kell tenni amit mindenki más is tesz.”

Ha a páciens valóban jobban van a műtét után, akkor az orvos is elégedett a sikeres munkával: “Megműtöttem ezért jobban van”. Látszólag mindenki boldog, azonban Ian Harris szerint egy ördögi kör alakul ki.

– Amint a sebész elfogadja a tényt, hogy a műtét hatékonysága részben vagy teljes egészében placebo és ennek ellenére is folytatja, akkor eltörli az egyetlen gátat a klinikai orvostudomány és az alternatív orvoslás között – árulta el aggodalmát a professzor. De amíg az alternatív orvoslás nem jelent olyan nagy kockázatot, addig a műtétek következményei annál inkább!

A cikk szerzője: Olosz József, vezető gyógytornász, manuálterapeuta