Van, amikor a lelked fáradt

Amikor nehéz felkelni, nehéz elindulni, nehéz megcsinálni, nehéz örülni.

Mindenki életében előfordul olyan időszak, amikor unott, kedvetlen, amikor nem tudja lelkesíteni semmi. Ez olyan fáradtság, amin nem segít az alvás vagy a kávé. Hiába fekszik le időben, reggel fáradtabban ébred, mint ahogy lefeküdt. Nem olyan, mintha sokat futott vagy nehéz fizikai munkát végzett volna, hanem egyszerűen nincs kedve semmihez.

Az ember lelke elfárad:

ha sokáig csak olyan dolgokat csinál, amit nem szeret, de muszáj,
ha másnak akarja mutatni magát, mint aki,
ha olyanok veszik körbe, akikből árad a rosszindulat vagy csak panaszkodni tudnak,
ha nem tud továbblépni a múlton,
ha túl sokat marcangolja magát valami miatt,
ha rendetlenség és zűrzavar veszi körbe,
ha elfeledkezik saját magáról és a szükségleteiről.

Ezek közül már egy-kettő is elég ahhoz, hogy enerválttá váljunk. Ahhoz, hogy meg tudjunk szabadulni a krónikus fáradtságtól, először is meg kell fejtenünk, hogy mi okozza. Ha megvan, hogy mi nem stimmel, adja magát a következő kérdés, amire keressük a választ: hogyan legyen jobb?

Amíg ezt sikerül megfejteni, segíthet, ha nagyobb figyelmet fordítunk magunkra:

menjünk ki a természetbe!

Ültessünk növényt, csodáljuk meg a virágokat, sétáljunk a szabadban vagy simogassunk állatokat! A természet közelsége mindig üdítően hathat.

alkossunk valamit!

A kreatív tevékenységek segíthetnek megélni a jelen pillanatot. Festés, rajzolás, varrás, barkácsolás, sütés-főzés, bármi, ami előhozza az alkotás örömét.

keressünk magunkban valami pozitívat!

Néha természetesnek vesszük a már elért dolgokat, az apróbb sikereinket. Ezeket idézzük fel!

lazítsunk!

Egy kényeztető fürdő, a kedvenc sorozatunk, egy délután a fodrásznál, egy színdarab megnézése, a lényeg, hogy olyan dolgot tegyünk, amit saját magunk kedvéért teszünk, hátrahagyva egy rövidke időkre a hétköznapi problémákat.