A falak őrzik a kultúrát.
Nguien Van Truong 1986-ban szeretett bele az antik porcelánokba, egy évvel azután, hogy leszerelt a hadseregtől és visszatért a falujába, Kieu Son-ba. Abban az időben asztalosként dolgozott, székek és asztalok festésére hívta egy régiséggyűjtő, aki aztán meg is mutatta neki a hagyományos porcelánedények szépségét. A férfit annyira lenyűgözték ezek a tárgyak, hogy elhatározta, maga is gyűjtővé válik, és kutatni kezdett tradicionális porcelán tárgyak után Vietnám északi tartományaiban.
Gyakorlatilag az összes pénzét minél több ilyen szépség megszerzésére költötte.
Truong rajongása olyan erős lett, hogy a családja is nehezen viselte; nem csak minden saját fillérjét erre költötte, de állandóan kölcsönkért a szomszédoktól, rokonoktól, barátoktól is. Folyamatosan úton volt, kereste az eladó porcelánokat, amiket aztán néha hetekig a hátizsákjában cipelt.
Az 58 éves férfi eredeti terve az volt, hogy haszonnal továbbad a szépséges tárgyakon, de később mégiscsak magának halmozta fel őket.
Eközben attól félt, hogy a porcelánok eltörnek vagy valaki ellopja majd őket, esetleg a családja értékesíti a gyűjteményt, megunva, hogy a vagyonuk tányérokban áll. Végül arra jutott, hogy a legjobb módszer az épségük megőrzésére, ha beépíti őket a házába. Ezért egyik este vacsora után nekilátott, hogy habarccsal a falhoz rögzítse őket. Aztán, amikor már mindent porcelán borított, folytatta a munkát a kerítésnél, majd a belső falfelületeken is.
Truong házát most közel 10 000 porcelán borítja: tányérok, tálak, kancsók, bögrék.
A különös lakról készült fotók bejárták a közösségi médiát. A lelkes férfi elmondása szerint a legtöbb darabhoz viszonylag olcsón jutott hozzá, noha akadnak értékesebb porcelánok is a 17-18. századból. A férfit nem érdekli a porcelánok értéke, ő csupán szeretné az országa kultúráját megőrizni. Ezt már be is biztosította, a gyerekeinek megmondta, hogy nem rombolhatják le és nem is adhatják el a házat halála után.
Forrás és képek: www.odditycentral.com
