Megőrzött értékek.
Tom Brown valamikor mérnökként dolgozott, most már nyugdíjas éveit tölti. Az Észak-Karolinában felnőtt férfi 1998-ban fogott bele a mentőakcióba, amikor egy termelői piacon járt. Azóta rengeteg időt, energiát szentelt annak, hogy megmentse a keleti part elfeledett almafajtáit.
Eddig több mint 1200 történelmi almafajta újrafelfedezése fűződik a nevéhez.
Ezek az almafajták még a 18-19. században kerültek leírásra. A régióban komoly hagyománya van az almatermesztésnek, a klíma ideális a növény számára. Az itt élők rengeteg módon felhasználják a gyümölcsöt: sütve, főzve, nyersen, erjesztett formában.
Az itt termesztett almafajták száma 1905-re már 14 ezerre rúgott ebben a régióban. A gazdag választék mellett virágoztak a helyi gyümölcsösök és a fogyasztás is jóval lokalizáltabb volt, nem szállították el az almákat több ezer kilométerre.
A nagyüzemi termesztés és a fogyasztási szokások változása drámaian lecsökkentette a fajtaválasztékot a 20. században. Az 1900-as évek végére a kereskedelemben már csak 100 fajta volt megtalálható. Az ültetvények egy részét felhagyták, elpusztították, vagy egyszerűen hagyták tönkremenni. Fajták ezrei tűntek el. Az 1930-as évektől kezdve ezen tradicionális fajták dokumentálása jóformán megszűnt, csupán az élő emlékezetben maradt fenn.
Brown létrehozott egy oldalt (Apple Search) az értékek megőrzésére. Ideje nagy részét azzal tölti, hogy autózik a vidéken, szó szerint bekopog a lakosokhoz az almákról beszélgetni, érdeklődni. Az elbeszélésekből tudott információk nyomába ered, idős, 80-90 éves emberek szavait jegyzi le.
Amikor rábukkan egy fára , akkor dugványt vesz róla, függetlenül attól, hogy valaki kertjében nő-e vagy egy elvadult gyümölcsösben. Ezt követően összehasonlítja a levél és a fa jellegzetességeit a különféle feljegyzésekkel, amelyek régi gyümölcsösökből, szemtanúktól vagy botanikusoktól származnak. Később, amikor gyümölcsöt hoznak már a fák, Brown visszatér a helyszínre, az alma jellegzetességeit is feljegyzi és összeveti a dokumentumokkal. A helyieknek is küld mintát, a kóstolás emlékeket idéz fel, amelyek szintén fontos információt hordozhatnak.
Az egyik legfontosabb eredmény eddig a Junaluska alma újrafelfedezése. Ez a fajta egy 18. században élt cherokee törzsfőnök nevét viseli, aki rajongott az almáért. Brown kitartó kereséssel végül egy idős asszony, Kate Mincey hátsó kertjében talált rá egy Junaluska almafára.
Brown saját gyűjteménnyel is rendelkezik, ahol a fajták egy részét csemeteként árusítja, de gyakran ajándékoz dugványt gyümölcsösök részére is. A férfi rajong a feladatáért, számára rendkívül izgalmas a mezőgazdasági örökség helyreállításáért dolgozni, az értékeket az utókornak megmenteni.
