Nem ismer határokat.

Jennifer Flewellen 35 éves volt, amikor egy oszlopnak ütközött az autójával, ami után mesterséges kómába helyezték. Épp 3 kisfiát tette le az iskolában, amikor szédülni kezdett hazafelé és megtörtént a baleset.

A kórházi nővérek biztosak voltak benne, hogy nem fog felépülni, és noha nincs általános szabály, amikor már 2 napja kómában volt, az orvosok arra biztatták a lány édesanyját, hogy engedje, hogy lekapcsolják a gépekről.

Az anya, Peggy Means azonban másképp gondolkodott. Megkért mindenkit, hogy a lánya körül ne mondjanak negatív dolgokat, mert annak nem akar teret adni.

Hetek, majd hónapok teltek el, amelyek évekké álltak össze, de Means lánya iránti szeretete erős és megkérdőjelezhetetlen maradt. Az anya megtett mindent, ami lehetséges volt, különféle ápolási központokba vitte a lány, a biztosítóval harcolt, hogy állják a kezeléseket, veszekedett az adminisztrátorokkal, miközben tejes állásban dolgozott.

Means spa kényeztető napokat tartott a lányának, még akkor is, ha az nem volt képes reagálni. Körbetolta a kórházban, mintha ébren lenne, beszámolt neki a 3 fiú iskolai dolgairól, szinte minden nap meglátogatta, 5 hosszú éven keresztül.

Aztán egy szép napon egészen elképzelhetetlen dolog történt.

Means a lányával üldögélt egy napsütötte helyen a kórház udvarán és vicceket mesélt. Jennifer felnevetett. Az asszony alig akarta elhinni, azonnal elkezdte betolni az épülete, először megijedve, aztán megállt és elővette a telefonját, mert rájött, hogy nem képzelődik. Akkor kérdéseket tett fel a fiúkról és más dolgokról és noha a lány válaszolni nem tudott, a fejével egyértelműen jelzett. Például amikor azt mondta, hogy ’az apád vagyok’, a lány rázta a fejét és hasonlóan ellenkezett, amikor a nő szándékosan összekeverte a srácok nevét.

Means azonnal leszervezett egy logopédiai terápiát. Ahogy a hetek teltek, Jennifer egyre inkább ’jelen’ lett, mint egy báb, amelyből pillangó bújik elő.

Az ilyen vegetatív fázisban élő embereknek mindössze 2-3 százaléka ébred fel ennyire hosszú idő után. Az anya azonban nem adja fel, fizikai terápiát, logopédust keresett, hogy lányának minden esélyt megadjon a felépülésre. Az ízületi merevséget további műtétekkel próbálják oldani.

A most 41 éves Jennifer, aki egy 1 éves kislány nagymamája, elhagyta a kórházat és az édesanyja ápolja tovább otthon. A lány legidősebb fia is odaköltözött segíteni. A felépülés még hosszú út lesz, de a két nő az egyik ápoló tanácsát megfogadva csak előre néz: „álmodnod kell róla, és aztán hinned kell benne” – vallják.