Napalm lány.

Felejthetetlen kép: a Napalm lány, vagy más néven a Háború terrorja c. fotót bizonyára mindenki ismeri. A Pulitzer-díjas képet a vietnámi háborúban készítette Nick Ut 1972. június 8-án.

Egy 9 éves kislány rohan meztelenül a pusztító tűz elől. A lány, Kim Phuc Phan Thi azóta már nagymama lett. Most 50 évvel később egy elégedett nő, aki azonban ma is magán viseli a pusztítás nyomait.

Az ikonikus kép a háború szörnyűségét mutatja: minden a meztelenül rohanó és ordító kislány arcára van írva. A Napalm bomba tüze azonnal leperzselte a ruháját.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Leica Camera India (@leica.camera.india) által megosztott bejegyzés

„Még mindig emlékszem a kezemre és látom a tüzet. Iszonyatos volt, annyira féltem. Arra gondoltam, hogy Istennek hála a lábaim nem égtek meg, ezért ki tudtam szaladni a tűzből… Csak rohantunk, rohantunk, rohantunk jó darabig. Ordítottam, hogy túl forró, túl forró. A katonák próbáltak segíteni nekem. Vizet locsoltak rám és abban a pillanatban elvesztettem az eszméletemet.”

Ut volt az, aki végül megmentette Thi-t. „Miután elkészítette a képet, látta, hogy milyen borzalmasan megégtem. Letette a gépet és elvitt a legközelebbi kórházba, azt hiszem, megmentette az életemet. Tartozom neki. Ő az én hősöm. Nem csak, mint fotós tette a dolgát, de különlegeset tett emberként is. Segített. Úgy érzem, hogy ő a családom része, ezért hívom Ut bácsikának.” – mesélte az asszony.

Thi a támadást követően 14 hónapot töltött kórházban. Teljesen megégett, teste deformálódott. Nem érzett semmit, egy géppel próbálták stimulálni az érzékelését. Szerencsére mára csodálatosan helyrejött, mintha nyoma sem maradt volna a szörnyűségeknek. Ez persze nem így van, a bőre őrzi a nyomokat és gyakran küzd fájdalmakkal is. Thi lézeres kezeléseket kapott a hegek eltüntetésére, az utolsó kört most ünnepélyes keretek között, az évforduló alkalmából.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nick Ut (@utnicky) által megosztott bejegyzés

Az asszony úgy látja, hogy ez az alkalom szimbolikus: „Azt szeretném hogy mindenki az életemet ünnepelje most, 50 évvel később. Nem vagyok többé a háború áldozata. Túlélő vagyok. Úgy érzem, 50 éve a háború áldozata voltam, de most, 50 év elteltével barát, segítő, anya, nagymama , túlélő vagyok, aki békét kíván.”