Hullámsír vagy japán fogság?
Igazi úttörő és rekordhalmozó volt a bájos pilótanő, Amelia Earhart, aki első nőként szólóban szelte át az Atlanti-óceánt 1932 májusában, Kanadától Észak-Írországig repülve. Az első repülés Hawaii-ról Észak-Amerikába is az ő nevéhez fűződött 1935-ben, amikor Amelia még mindig csak 37 éves volt. 1937-ben a bolygó körberepülésére tett kísérletet, ám 35 400 km megtétele után eltűnt, valahol Pápua Új-Guinea és a Howland-sziget között. Soha többé nem látták.
Earhart útja a kaliforniai Oaklandból indult, navigátora, Fred Noonan kíséretében egy duplamotoros Lockheed Electra 10E gépen. Több leszállást hajtottak végre Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában, Délkelet-Ázsiában, majd 1937. július 2-án érték el Lae-t Új-Guineában. Onnan tervezték a legnehezebb szakaszt, a Csendes-óceánon való átkelést a Howland-szigetre, a kis atoll 4113 kilométernyire feküdt.
Ugyanezen a napon, július 2-án de. 10-kor elindultak Lae-ből, úgy becsülve, hogy kb. 20 órányi repülés vár rájuk. Az USA partiőrségének Itasca nevű hajója a Howland-szigetnél állt, hogy segítsen a repülő irányításában. Az első adást, rutin időjárás információkat 2:45-kor kapták a pilótanőtől, majd 5 óra előtt is érkeztek jelek. Az adáserősség fokozatosan növekedett, ami arra utalt, hogy egyre közelebb van a gép, azonban Earhart és társa az Itasca jeleit nem hallották. Ennek köszönhetően nem valósult meg sem kétirányú beszélgetés, sem telegráfos kapcsolat, Earharték ugyanis nem értették a Morse jeleket sem, de ezt a hajón lévők nem tudták. Earhart egyik utolsó üzenete 7:42-kor érkezett: arról szólt, hogy fogytán az üzemanyag. Az utolsó megerősített adás 8:43-kor futott be: „Az 157 337-es vonalon vagyunk. Megismételjük ezt az üzenetet. Megismételjük 6210 kc-n (kilocycles). Várjon.”
Amelia Earhart hangját soha többé nem hallotta senki.
Mindez arra utalt, hogy a sziget közelében voltak, így az Itasca füstcsóvákat engedett fel, hogy irányítsa a repülőt. Sajnos a feltételezések szerint a repülő utasai ezt már nem látták. Vélhetően az ég is felhős volt, sötét árnyékok tűntek fel az óceán felszínén, amiket akár szigetnek is vélhettek, mert fentről extrém nehéz volt különbséget tenni.
A kiterjedt keresések ellenére semmiféle nyomot nem találtak: sem a pilóta, sem a navigátor, sem a repülő nem került elő. 1937. július 19-én eltűntnek, majd 18 hónappal később halottnak nyilvánították a személyzetet.
Amelia Earhart eltűnése kapcsán számtalan elmélet látott napvilágot.
A legvalószínűbbnek az látszik, hogy egyszerűen kifogytak az üzemanyagból és az óceánba zuhantak. A korlátozott rádiós kommunikációs technológia miatt a hajó nem tudott valós navigációt nyújtani, megbízható információk híján és a rossz időjárási viszonyok miatt az apró szigetet egyszerűen nem tudták időben megtalálni. Emiatt az óceánba zuhantak és annak fenekére süllyedtek a repülővel együtt. A konkrét koordinátákat nem ismerték a keresők, ezért azóta is a hullámsírban pihennek Earharték.
A másik feltételezés szerint túlélhették a balesetet és kijutottak Nikumarorora, a Gardner szigetre. A lakatlan szigeten éltek egy darabig, de nem voltak képesek hosszútávon életben maradni.
A Történelmi Repülőgépek Nemzetközi Helyreállítása Csapata (TIGHAR) 1988-ban expedíciókat küldött Nikumaroroba, ahol olyan tárgyakat fedeztek fel, amelyek összefüggésbe hozhatók a géppel, így például alumínium töredékeket. 1940-ben egy emberi csontváz részletre bukkantak a szigeten, ami szintén spekulációkhoz vezetett. A szakemberek táborhely maradványaira, emberi élet nyomaira is leltek.
Számtalan más elmélet is kering azóta: akad, aki szerint a pilótanő japán fogságba esett, mások úgy vélik, hogy szándékos eltűnése után új személyazonossággal élt tovább.
