Tudatosabb megközelítés.
A lajhárok tündéri, lassú mozgású, békés állatok. Bár inkább negatív értelemben mondjuk embertársainkra, hogy lajhár, ideje lenne a pozitívumokat is észrevenni – a megfontolt nyugodtság nem feltétlenül hátrány a mai rohanó világban. Tanuljunk a lajhároktól – mondja Lucy Cooke zoológus, aki egy egész könyvet szentelt a témának.
Az inspiráló mű arra biztat minket, hogy lassítsunk le, és legyen időnk megszagolni a hibiszkuszt – amint azt a lajhárok is teszik.
A szerző szerint ezeket az emlősöket mélyen félreérti a társadalom. Az emberek ugyanis azt hiszik, hogy azért lassúak, mert lusták, pedig ez nemigaz, a lajhárok evolúciós szempontból elképesztően sikeresek. Nagyon jól tartalékolják az energiájukat és briliáns módon képesek kevés kalóriával is létezni.
Cooke legtöbbet egy Bella nevű lajhárt fotózott, akit már kölyökkorától kezdve ismer. A zoológus egyébként kb. 200 lajhárt ismer név szerint, az arcukról be is tudja azonosítani őket. Nem csoda, hiszen 8 évet töltött az állatok között, alaposan megismerve őket.
Szerinte ideje lenne visszavenni a tempóból és tudatosabb élni a mindennapokat, észrevéve a körülöttünk lévő világot.
A könyv arra tanít minket, hogy lelassulva felfedezzük az életünk szépségét, hálásak legyünk érte, ne pedig hajszoljunk egy elképzelt, tökéletes életet.
A kis lajhárok igazán ölelnivalóak, anyjukon csüngenek életük első 6-9 hónapjában. Végtagjaikon különleges karmok vannak, amelyek segítségével szinte izommunka nélkül, minimális energia felhasználásával tudnak a fákon lógni.
A lajhárok emésztése is különleges, még olyan, mérgező leveleket is képesek elfogyasztani, amelyektől más állatok megbetegednek. Természetük szerint introvertáltak, és egyedül is nagyon elégedettek.
