Valami összeköt.
Az élethez hozzátartozik a halál is, ám még az elmúlás árnyékában is szövődhetnek barátságok két ember között.
Tudja ezt a clevelandi Sam Coleman-Dancer is, aki egy átlagos hétköznapra készült, amikor a nyári szünetben a helyi vegyesboltban dolgozott. Az egyik meleg napon egy idős férfi lépett az üzletbe, aki egy lapátot szeretett volna vásárolni.
„Megkérdeztem, hogy mihez akar vele kezdeni, mert kánikulai nap volt, ő pedig már igen idősnek tűnt – elevenítette fel a fiú a találkozást. Akkor az öregúr elkezdett a kutyájáról mesélni.
A vevő, Milton Lowe ugyanis éppen akkor vesztette el 12 éves barátját, a hűséges németjuhászt, Bo-t. Nagyon szomorú volt, de mindenképpen meg akarta adni a kutyusnak a végtisztességet, arra készült, hogy eltemeti a kertben.
„Mesélt nekem az együtt töltött időkről, a sétákról, a játékokról. Azt mondta, hogy a kutya mindig a társa volt, nagyon szorosan kötődtek egymáshoz. Tele volt érzelemmel, és ez nagyon megérintett. Mondtam neki, hogy a munka után szeretnék elmenni hozzá, és segíteni eltemetni a négylábút. Egészen kikerekedtek a szemei. Fantasztikus volt. Azt mondta: ezt nem engedhetem, biztos benne, hogy ezt szeretné? De nem hagytam magam. Mondtam, hogy amint lejár a munkaidőm, indulok.” – avatott be a részletekbe a fiatal eladó. „Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha a nagypapámnak lenne szüksége segítségre?” – tette még hozzá.
Ahogy megbeszélték, délután Sam elment és segített Lowe-nak eltemetni a kutyust. Noha a fiú sosem találkozott Bo-val, mégis kapcsolatba került vele a gazdáján keresztül. Sőt, az idős úrral barátok is lettek.
A férfi szerette volna a fiú munkáját kifizetni. Azonban a srác mindössze egy közös képet kért. Ez olyasvalami lesz, amire mindig jó szívvel emlékezik majd.
