Ma is az vagy? Vagy tegnap voltál?
Esetleg egy hete? Egy hónapja? Egy éve? Vagy évtizedekkel ezelőtt?
Emlékezz vissza! Mikor tudtál utoljára őszintén, szívből nevetni vagy sírni? Talán még gyermek voltál.
Keresd meg magadban azt a kisgyermeket, aki még jól érezte magát a bőrében. Mert ott van valahol belül, elnyomva, száműzve, gúzsba kötve. Keresd meg azt, aki látta megelevenedni a könyvek lapjait. Azt, aki őszinte csodálattal tudta nézni a virágon időző méhecskét. Azt, aki végtelen biztonságot érzett, amikor lefürödve, jóllakottan bújt este a takaró alá. Azt, aki a végtelen várakozás után csillogó szemekkel ámult a karácsonyfa fényein. Azt, aki még hitt, bízott és örült az apróságoknak is. Ha kell, menj el a régi helyekre, amik felidézik ezeket az élményeket! Mert, ha azóta meg is változott a díszlet, az érzés megmarad. Szánj rá időt, hogy megkeresd. Magadat, magadban. Azt, akin a stressz még nem uralkodott el.
Mert van, hogy a semmiből tör rád a feszültség. Van, hogy oka is van. Problémák, gondok, monotónia, fásultság telepszik rád észrevétlenül. Rossz érzések, amik aztán testi tünetekben követelik a jussukat. Előzd meg a bajt és gyógyítsd meg a lelked. Keresd meg a benned lakó kisgyermeket, aki még boldog volt. Ha mégsem volt, mert rossz volt a gyerekkor, akkor megérteti veled azt, hogy a rossz dolgok is elmúlnak egyszer…
