Kicsit mintha tűt keresnék a szénakazalban.

„Az egyfiús anyukáknál csak a kétfiús anyukák rosszabbak” – hangzik el naponta ki tudja hány nő szájából a verdikt, de valóban így van ez?

Mindenki szereti a gyermekét és a legjobbat kívánja neki, ezért sok esetben nehéz megbékélni a választásával, főként, ha anyaként kívülről látja azokat a hibákat, amit az éppen szerelmes férfi a rózsaszín ködtől nem vesz észre.

„… Az ujja köré csavarta az az erőszakos nőszemély. Soha egy percet nem dolgozott, de igényei, na, azok nagyon voltak! Állandó étterem, plázázás és szép ruhák, míg a fiam napi 16 órát dolgozott, hogy előteremtse a kisasszony számára az elkölthető pénzt. És mit kapott cserébe? Feltehetően csak AZT! Mert takarítónő is kellett, hogy nehogy bepiszkolja a kezét az a nem mondom ki, micsoda…” – meséli Katika kissé forrongva a dühtől korábbi menyéről. A fia azóta elvált és új életet kezdett, de a válás idegileg és anyagilag is megviselte.

Ő lett volna a gonosz anyós? A meny szerint biztos. De mi van akkor, ha valóban az?

„… Az első bemutatkozásnál is elfogott valami rossz érzés vele kapcsolatban, de meggyőztem magam arról, hogy biztos csak tévedek. A mosolya mögött érezhető volt valamiféle mindent átható gyűlölet. Folyamatos csípős megjegyzések a külsőmre, a háziasságomra, a munkámra, amit egy erőltetett kacajjal próbált viccként beállítani, minden vasárnap az ebédnél. Bizony, minden hétvégét nála kellett töltenünk, hiába lett volna más programunk, különben jött az érzelmi zsarolás. „Jaj, mert a kisfiamnak fontosabb bármi, mint az a nő, aki életet adott neki, így még egy ebédre se ér rá az édesanyjával” – mondta, ha Péter valami miatt le szerette volna mondani alkalmanként a meghívást. Persze, ha nem dicsértem meg az ebédjét, akkor nem értékeltem eléggé, hogy ő hajnal óta a 60 fokos konyhában szorgoskodik csak azért, hogy a kedvünkben járjon, miközben rendre olyasmit főzött, amiről tudta, hogy nem szeretem. A kapcsolatunkat lassan felemésztette az anyja folyamatos basáskodása, meguntam, hogy soha semmiben nem lehetek elég jó neki és nem lehet magánéletem a párommal. Most már nyugodtam ülhet a 40 éves „pici fia” nyakán…” – mesélte el történetét Judit, aki nem akart harcba szállni az anyósával.

Igen, ilyenek is akadnak szép számmal. Mindkét oldalnak megvan a maga igazsága. Hogyan lehet mégis jó az anyós-meny kapcsolat?

Szem előtt kell tartani, hogy ugyanazt a férfit szeretjük, csak másképp!

A párkapcsolat és a szülő-gyermek kapcsolat nem ugyanaz a minőség, nem szabad, hogy konkurenciát jelentsen egymásnak!

Kommunikáció

Nagyon fontos, hogy az esetleges problémákat, aggályokat, félelmeket, félreértéseket meg tudjuk beszélni, szépen, őszintén. Van különbség az érdeklődés és a számonkérés között, ahogy a nyugodt, nem támadó hangnem is segíthet.

Tolerancia

Még, ha nem is értünk egyet mindenben, lehetünk egymással toleránsak. A szülőnek mindig a gyereke marad a gyereke, akkor is, ha már felnőtt, ahogy a szülőknek is fel kell dolgozniuk, hogy a gyermek felnőtt és már a maga életét éli.

Mivel egészítenéd még ki?