Így készüljünk fel a vészhelyzetre.
A veszélyhelyzet kihirdetésével a világ számos pontján elkezdték felvásárolni az emberek a különböző árucikkeket, kiürültek a polcok a boltokban, bizonyos termékek már hiánycikknek számítanak.
Ahelyett, hogy pánikba esnénk és feleslegesen halmoznánk fel extra készleteket, próbáljuk átgondolni, hogy mivel tudunk valóban felkészülni egy esetleges szobafogságra.
A gyógyszereinkből, fertőtlenítőszerekből, szappanból mindenképpen érdemes kellő mennyiséget otthon tudni. Azonban palackozott vízből és cukorból vélhetően senkinek sincs szüksége tonnányi adagokra.
Ennek a felhalmozó magatartásnak egyébként pozitív és negatív aspektusa is van. Mindnyájunkat más-más vezérel, amikor telepakoljuk a bevásárlókocsit úgy, mintha évekig nem lenne reményünk újra vásárolni.
Az első és legfontosabb tényező a bizonytalanság és a félelem.
Főleg azok, akik megbízhatatlan forrásokból tájékozódnak (márpedig ezekkel tele a média), sokkal negatívabb színben látják a vírusfertőzés súlyosságát, mint a valóság. Az emberek ráadásul hajlamosak szélsőségekben gondolkodni. Ha azt mondják nekik, hogy van itt egy veszélyes járvány, de a legtöbb, amit tehetnek, a kézmosás, akkor ezt a cselekedetet nem érzik arányosnak a fenyegetéssel. A felvásárlást, betárazást már annál inkább. A bizonytalanság pedig tovább rontja a helyzetet. Jelenleg nem tudni, hogy meddig lesznek korlátozó intézkedések, és nem lépnek-e újabbak életbe. Senki sem biztos abban, hogy a járvány végéig lesz-e elég kézfertőtlenítő, maszk, szappan stb.
A második az ún. csordaszellem.
Ha azt látjuk a boltba belépve, hogy a polcok üresek, és mindenki nagyban elkezdett vásárolni, akkor azt fogjuk érezni, hogy rosszul tesszük, ha mi nem így cselekszünk. A közösségi médiában minden információ gyorsan körbeér, állandó nyomás alatt vagyunk, hogy mi is úgy tegyünk, mint a többség. Ha egy hajón mindenki a mentőcsónakhoz fut, mi is ezt fogjuk tenni, függetlenül attól, hogy tényleg süllyed-e a hajó.
A felhalmozással azt érezzük, hogy kontroll alatt tartjuk az eseményeket.
Egyszerűn túl sok és frusztráló már az a rengeteg információ, ami ránk zúdul. Ha betárazunk, azt érezzük, hogy kézben tartjuk a helyzetet – legalább a háztartásban, ha már másra úgysincs befolyásunk.
A pánikvásárlás valójában egy racionális magatartás, harc a túlélésért. A történelem során már annyi mindentől megvédtük magunkat: kegyetlen telektől, éhínségtől, járványoktól. Ilyenkor az az ösztön dolgozik bennünk, ami a külső körülményektől függetlenül megpróbál előre gondolkodni, és félretenni az ételből.
Amennyiben karanténbe kerülünk, kb. 14 napra számíthatunk otthon.
Ezért ajánlatos erre az időszakra előre felkészülni. Azonban ezt átgondoltan tegyük, csak azt vegyük meg, amire valóban szükségünk lehet. Ha megveszünk 20 kg lisztet és 40 csomag zsebkendőt, akkor csak azok elől vásároljuk fel, akiknek valóban szükségük lehet rá – mi pedig még 5 év múlva is abból a lisztből fogunk sütni.
Ne vegyünk maszkokat.
A maszk nem segít, ha egészségesek vagyunk. Azonban az egészségügyben dolgozóknak szükségük van rá, hagyjuk meg nekik.
Töltsük fel a kamrát.
Írjuk össze, hogy mi van otthon és mire van valóban szükségünk (fűszer, liszt, cukor, stb.). Próbáljunk úgy gondolkodni, hogy semmi ne vesszen kárba.
Ne felejtsük el a háztartási szereket.
A szakértők azt javasolják, hogy 2 hétre elegendő készletünk legyen takarítóeszközökből, papírzsebkendőből, szappanból, WC-papírból. Gondoljunk házikedvenceik élelmére is!
