A korlátozás nem véletlen.

A COVID-19 hivatalosan is világjárvány lett, és mint ilyen, nem az első a történelem során. A legismertebb társa az éppen 100 évvel ezelőtt pusztító spanyolnátha, amely a becslések szerint mintegy 50 millió ember életét követelte világszerte. Mit tanulhatunk az akkori tapasztalatokból?

A mostani világjárvány elején kétféle reakcióval lehetett találkozni: egyesek azonnal lezártak, mások viszont eleinte lazán kezelték a kérdést.

Nem volt ez másként a spanyolnátha idején sem, ahol Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság eleinte nem is akarta elismerni a betegség terjedését, mivel nem szerettek volna gyengének tűnni a világháború harcban álló feleként. Végül a semleges Spanyolország volt az, aki először számolt be szabadon a járvány súlyosságáról (ennek lett a következménye, hogy róluk nevezték el az egészet).

Látjuk, hogy a helyzet ez ügyben nem sokat változott: nem csak hazánkban, de az USA-ban is bírálták a kormányt a kevés és lassú tesztelésért, több ország pedig túl későn lépett a drasztikus szigorításokkal.  Olaszország viszonylag hamar, ám mégis túl későn helyezett karanténba 60 millió embert és kijárási tilalommal próbálják korlátozni a vírus terjedését.

Világszerte rengetegen kampányolnak az otthonmaradásért és az alapos kézmosásáért.

Egy 2007-es tanulmány szerint a tömegnek a spanyolnátha kialakulásában óriási jelentősége volt, maga a vírustörzs nem is lett volna ilyen pusztító, ám a körülmények azzá tették. Elsősorban a túlnépesedés, a zsúfolt életterek, a tömegkórházak, a rossz higiénia és az alultápláltság játszotta a kulcsszerepet.

És még egy fontos tényező. 1918-ban a világháború véget ért, a hazatérő katonák pedig jelentős szerepet játszottak a vírus terjesztésében. Manapság mindezt a fapadosokkal ide-oda repkedő tömegek teszik meg.

Leálltak a sportbajnokságok, törölték a nagy fesztiválokat, bemutatókat. Sokan úgy vélik, hogy ezek eltúlzott reakciók. Azonban a spanyolnátha tapasztalatai alapján ezek nagyon is szükséges intézkedések. 1918-ban a figyelmeztetések ellenére Philadelphiában megrendezésre került egy szabadtéri parádé a háborús erőfeszítések támogatására. Nagyjából 200 000 ember özönlött az utcákra, hogy kimutassa együttérzését. 3 nappal később a nagyváros kórházai beteg és haldokló emberekkel voltak tele.

Ezzel szemben St. Louis városa bezárta az iskolákat, játszótereket, könyvtárakat, templomokat. Sőt, betiltották azokat az utcai gyülekezéseket is, ahol 20-nál több ember jött össze.  Ez a társadalmi távolságot megszabó taktika remekül bevált, ebben a városban – Philadelphiával összehasonlítva – kevesebb mint fele annyi ember vesztette életét.

Természetesen a spanyolnátha sok mindenben nem hasonlítható a mostani koronavírushoz, hiszen egy sokkal veszélyesebb betegség volt, és az orvostudomány is jóval kevesebb eszközzel küzdött ellene.

Azonban tudatosítanunk kell magunkban, hogy a mostani járványban éppen az a legveszélyesebb, hogy tünetmentes fertőzöttek milliói hordják szét napok alatt a vírust szetre a nagyvilágban. Vonjuk le a következtetéseket, használjuk fel a tapasztalatokat a 100 évvel ezelőtti pandémiából. Muszáj a szigor, fontosak a korlátozások. Nézzük meg a komoly rendelkezéseket bevezető Szingapúrt, Hongkongot, valamint az elkésettnek és kezdetben lazának tűnő Olaszországot…

Ha bármit is tanulhatunk a történelemből, az az, hogy maradjunk nyugodtak, de ne becsüljük le a vírus erejét.

Egyetlen tüsszentés vagy kézfogás folytathatja a láncolatot. Szakítsuk meg mi, és bízzunk benne, hogy hamarosan minden visszatér a normális kerékvágásba.

A magyar kormány hivatalos tájékoztató oldala a koronavírusról:

Fotó: Edward A. „Doc” Rogers/Wikimedia Commons