Hibás kivitelezés.
Lombardia hegyei között, egy kis völgyben megbújva különös romot találunk. A még maradványaiban is hatalmas létesítmény egy gát emlékét őrzi. A Gleno gátat 1916-ban kezdték építeni azzal a céllal, hogy vízenergiával lássa el a környéket.
A gátat eredetileg gravitációs rendszerűre tervezték, de építkezés közben változtattak az elképzelésen a pénzhiány miatt és egy többíves vasbeton szerkezetet emeltek. A gát 220 m hosszú és 46 m magas volt.
1923. december 1-jének kora reggelén, kb. 40 nappal azután, hogy először töltötték fel teljesen a tározót, hatalmas robaj rázta meg a környéket: a gát 80 méteres szakaszon összeomlott. Félelmetes víztömeg zúdult alá, elsodorva falvakat, erőműveket, hidakat és épületeket. Mintegy 21 kilométeres szakaszon pusztított a folyam, összesen 356 halálos áldozatot követelt a katasztrófa.
A vizsgálatok később megállapították, hogy az építéshez használt beton gyenge minőségű volt, mindezt pedig egy, az I. világháború alatt használt hálóval erősítették meg. Jelezték azt is, hogy a gát rosszul illeszkedett az alaphoz és a beton sem volt teljesen megszilárdulva, amikor feltöltötték a tározót.
Az összeomlott gát egy része még ma is látható, mementóként emlékeztetve a tragédiára.
