Egy gyógyíthatatlan betegség híre mindenkit letaglóz.

A kezdeti sokk után azonban érzések lavinája indul el. Pánik? Szorongás? Halálfélelem? Düh? Öröm? Szomorúság? Megkönnyebbülés? Vagy mindegyik?

Halálos diagnózis tudatával élőket kérdeztek arról, hogy hogyan élték meg a megrendítő hírt, s a válaszok meglepőek voltak. A nem reprezentatív felmérés szerint a legtöbb ember inkább megnyugvást érzett, mintsem félelmet. Azt mindenki tudja, hogy egyszer meg fog halni, csak azt nem, hogy mikor. Amikor az orvosok valakinél gyógyíthatatlan betegséget diagnosztizálnak, sokszor a hátralevő időt is megjósolják több-kevesebb sikerrel, így ezek a betegek már nagyjából tudatában vannak annak, hogy mennyi idejük van még hátra.

A trauma után sokan számot vetettek az életükkel és arra ösztönözte őket a rossz hír, hogy minél jobban kihasználják a még rendelkezésre álló idejüket. Nagyobb hangsúlyt fektettek a családjukra, szeretteikre. Elővették a bakancslistájukat és belevágtak. Megvalósították mindazt, amit korábban csak tervezgettek vagy ábrándoztak róla. Megszűnt a hétköznapi problémák nyomása, „a világ terhe került le a vállamról” – írta egy agydaganatban és csontrákban szenvedő férfi.

Mások amiatt örültek végül a végzetes diagnózisnak, mert így legalább bizonyosságot szerezhettek. A korábbi végtelennek tűnő bizonytalanság és félelem bizonyossággá vált, így elmúlt az ezzel kapcsolatos örökös aggodalom és szorongás.

Persze nem mindenkinek sikerült megtalálnia a jót a rosszban. Egy Parkinson-kóros nő például – más választás híján – csendben beletörődött az egészségét lassan őrlő betegségébe. Másokon eluralkodott a düh és a csalódás, hogy annyi tervük volt még és hiába, már nem élhetik meg.

Ugyanakkor ne felejtsük, hogy az orvosok sem tévedhetetlenek. Nem egy esetről hallottunk már, amikor lemondtak a páciensről mondván, hogy menthetetlen, de a korai halál helyett még éveken át élt vagy él a mai napig is. Bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is, épp ezért érdemes úgy élni az életünket, hogy megbecsüljük azt.

Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mert ki tudja, hány holnap vár még rád…

Forrás: Quora