A jóléti társadalmakban természetes dolog az idősebbekről való gondoskodás, de sajnos ez nincs mindenhol így.
Sok nyugdíjas tölti magányosan a mindennapjait, ami fizikailag és lelkileg is romboló hatású. Vannak, akik család híján maradnak magukra, míg mások kényszerűségből nélkülözik a társaságot, például mert a hozzátartozóik a jobb megélhetés reményében külföldre költöztek. Az okok igen eltérőek lehetnek, de lássuk, mi a megoldás!
Sokan morognak az idősek miatt, hogy a rendelőben vagy a piacon múlatják az időt. Még ha ez olykor bosszantó is, érthető a részükről. Az ember társas lény, ha magára marad, a lehetőségeihez mérten próbál társaságot keresni. Így aztán elmesélik az életüket a hentesnek vagy épp az orvosi asszisztensnek. Ennek könnyen elejét vehetjük, ha többet foglalkozunk velük!
Egyre több család keres pótnagyszülőket, ami mindkét fél számára előnyös lehet. Bár nagyfokú bizalmat igényel egy idegennek a családba fogadása, mégis érdemes próbálkozni vele. A még aktív, de magányos nyugdíjasok örömüket lelhetik a kisgyerekek és fiatalok társaságában, olyan pluszt tudnak nyújtani, amit csak az idősebbek sajátja. Ez az, ami pénzért nem vásárolható meg. A kölcsönös segítségnyújtás az összetartozás élményével ajándékoz meg.
Vannak idősek, akik már kevésbé aktívak, így számukra egy kisgyermek felügyelete már megterhelő, de a felnőttek társaságának természetesen így is örülnek. Egy kis étel vagy ital némi csevegéssel egybekötve sokszor a legmorcosabb embert is jobb kedvre deríti. Az idősek szívesen mesélnek olyan időkről, amelyet a fiatalabb korosztály személyesen nem tapasztalhatott meg; jó érzés a történeteket hallgatni.
Ha tehát van egy kis időnk, mi is érdeklődjünk egy magányos, idős embernél a hogyléte felől. Kezdetnek sokszor ennyi is elég.
