Egy, ami meleg fénnyel, puhán ölel körbe.
A szeretet nem bánt, nem fáj, nem zsarol és nem terrorizál. Nem veszi el a levegőt, nem fojtogat, nem manipulál, nem használ ki. Nem akar, nem törtet, nem követel, nem vesz el semmit.
A szeretet tiszta, egyenes, felemel és támogat. Ott van az apró tettekben, a gesztusokban, a féltésben és az aggódásban. Ott van a megértésben, a toleranciában, a kedves szavakban és az ölelésben. Nem kell harcolni érte, nem lehet harcolni érte, csak ott van. Ha ott van.
Tudjuk szeretni még önmagunkat és másokat?
A kettő nem létezik egymás nélkül. Ahhoz, hogy jól tudjunk szeretni másokat, először magunkat kell! Azt hinnénk, ez magától értetődően jön, de az utunk során, amikor rengeteg szeretetlenséggel találkozunk, könnyen elfelejtjük a saját szerethetőségünket is. Az önszeretet nem összekeverendő az önimádattal vagy a beképzeltséggel, csak segít, hogy szívesen nézzünk tükörbe. Az, aki békében van önmagával, aki el tudja fogadni önmagát, aki tudja szeretni saját magát, az soha többé nem érez késztetést, hogy bárkit is, bárhogyan bántson. Olyan békével tud szemlélődni, hogy megváltozik a kisugárzása és ezáltal a környezete is.
Nehéz út elérni, de nem lehetetlen. Talán senkinek sem megy tökéletesen, de érdemes tenni érte! Mert csak így érdemes létezni…
