Éltető víz.
Az egykori Perzsiában különös jelentőséggel bírtak a kertek, hiszen a sivatagos környezetben az életet, egyben az élet és a halál harmonikus egységét jelképezték. A Paradicsomként életet adó oázisokat mindig fal vette körül, védett, intimitást nyújtó térként funkcionáltak.
A perzsa kertek általában négyszög alakúak és négy negyedre oszthatóak, amelyeket fák, virágok, patakocskák, tavak, szökőkutak és ösvények töltenek meg. A kertek központjában egy pavilont, palotát, magaslatot találunk és a medence is központi helyet foglal el.
A víz kiemelten fontos a kertekben, mindenféle formában megjelenik: medencék, szökőkutak, csobogók és vízlépcsők, kaszkátrendszerek gazdagítják a teret. Anahita, a víz istennője a perzsa hitvilágban mindenütt jelen van. A víz a kertben az istennő élénkítő, erősítő jelenlétét, magát az édenkertet szimbolizálja. A kert közepén áll egy világfa vagy egy halhatatlanságot biztosító fa, földjét pedig négy folyó öntözi. Az ókori perzsa kerteket négy égtáj irányában csatornák osztották fel négy részre, közepükön egy vízmedencével. A csatornák a birodalom négy folyóját, a négy kertrész pedig virágokkal és fűszernövényekkel beültetve, a földet szimbolizálta. A forró, száraz területek az öntözést egykoron ún. ganatok biztosították. A qanatrendszer földalatti csatornákból állt, amelyek gravitációs úton továbbították a vizet a felvidéki víztartó rétegekből a felszínre alacsonyabb szinteken.
A perzsa kertekben nagy szerep jut a fáknak is: némelyiket illatos virágja, mást a gyümölcse vagy árnyat adó lombja miatt ültetik. A fákon fészkelő madarak pedig énekkel és élettel töltik meg a kertet.
A perzsa kultúrában már az ókor óta nagy jelentőséggel bírtak a kertek.
A kertek szeretete mindig is a gondolkodásuk része volt, a kertészkedés még a magasrangú ifjak neveléséhez is hozzátartozott. Ezeket a helyeket a testi és lelki kikapcsolódás és feltöltődés terepeiként kezelték. A kertek a valahol elveszett éden, a Paradicsomkert utáni vágyból születtek, ahol az ember harmóniába kerülhetett a természettel, a világgal. Az elrendezésben a vallási ihletettség, a szimbolika is szerepet játszott.
A perzsa szőnyegek egyik alaptípusa is kertet ábrázol, mégpedig azzal a céllal, hogy a rossz időben az uralkodó számára hatalmas szőnyegekkel pótolták a valódi kertet.
A Világörökség részeként 9 perzsa kertet tartanak nyilván.
Közülük az egyik leghíresebb az Eram kert, amely az épülettel együtt a 13. században épült, de az eredeti perzsa paradicsomkert elrendezés már a 11. században kialakult. A Fin kert I. Abbasz szafavida sah uralkodása alatt létesült 1590-ben, ma ez Irán legrégebbi, eredeti formájában fennmaradt perzsa kertje.
.jpg)
