Hihetetlenül hangzik, de a 20. század elején kisgyerekeket adtak fel postán

Élő csomagja érkezett!

Nem vicc, bármennyire is hihetetlen, a 20. század elején lehetséges volt postán küldeni gyereket egyik helyről a másikra. 1913 januárjában egy Ohio-ban élő pár kezdte a sort, akik az USA postaszolgáltatását vették igénybe, hogy csecsemőkorú fiukat elküldjék a nagyihoz. Mindössze 5 centbe került a bélyeg, amikor Jesse és Mathilda Beagle átadták a postásnak a gyereket, a kis James pedig 2 km-rel arrébb landolt, a nagyszüleinél.

Mivel akkoriban nem volt jól átlátható, részletes szabályrendszere a postának, az emberek tesztelték a határokat, keresték a kiskapukat, miután 1913. januárjában már az 1,8 kg feletti csomagok küldése is lehetővé vált.

A következő években számtalan szülő követte az úttörők példáját, főként rövid távokra, de jelentettek egy olyan kisfiút is, aki Oklahoma államból Kansas-be utazott így és rossz minőségű utakon is zötyögött, míg célt ért. A 6 éves Edna Neff pedig 1158,7 km-t utazott Floridából Virginia államba, ahol az édesapja élt. A hosszabb távolságokra főként postavonatokkal küldték a gyerekeket, ami sokkal olcsóbb volt, mint vonatjegyet venni.

Végül a posta megelégelve a babaszállítást, beszüntette a fura gyakorlatot. Az utolsó postázott gyermek 1915 augusztusában ért célba, amikor a 3 éves Maud Smith 65 km-t zötyögött így, miután a nagyszülei látogatóba küldték beteg édesanyjához.

Azok a fotók, amelyeken postások a hatalmas táskájukban cipelik a gyerekeket, csak a móka kedvéért készültek és nincs közük a valós élethez, amikor a kicsiket a posta szállította.

Noha ma már nagyon ijesztőnek és bizarrnak tűnik ez a gyakorlat, megmutatja azt, hogy a vidék számára milyen kiemelt jelentőséggel bírt a postai szolgáltatás, mennyire rá voltak szorulva a lakosok. Néha a postások voltak az egyetlenek, akik időről-időre felkeresték a távol, elszigetelten élőket, gyakran még a betegeken is segítettek, életeket mentettek.