Hétköznapi mesék.
Szlovéniának erős kapcsolata van a méhekkel és a méhészkedéssel. Történelmileg minden településnek volt legalább egy méhésze, aki mézet állított elő, nem csak magának, de a rokonainak, szomszédainak is. Ez a tradíció napjainkban is folytatódik, 200 szlovénből egy biztosan tart méheket.
A szlovén kaptárak legérdekesebb jellegzetessége a színes, festett megjelenésük.
Az első díszes kaptárak a 18. században készültek, akkoriban a méhészek úgy gondolták, hogy az illusztrációkkal és az élénk színekkel segítenek a beporzóknak a házukba visszatalálni. Mivel a méhészek többsége írástudatlan volt, feliratok helyett ábrákkal meséltek az életükről. A panjske končnice-nek nevezett dekorációk először Gorenjska és Koroška vidékén jelentek meg.
A művészek amatőrök voltak – egyszerű hétköznapi, ám kreatív emberek.
A motívumok fele bibliai történeteket mesél el, olyanok, mint a templomok freskói. Emellett gyakoriak az állatábrázolások, a karikatúrák, de sokszor került elő a halál, a házasság, az ivászat témája is. Nem ritkák az erkölcsi mesék, mulatságos pillanatok. A témák egy része teljesen hétköznapi: az emberek mindennapjait mutatja be, a paraszti élet mindennapjairól számol be. sajátos humorral, olykor szatirikus és mulatságos pillanatokkal. Érdekes motívum az ördög, amint egy nő nyelvét köszörüli, a kocsmából részegen hazatántorgó férfi, az öreg nőket a malomba cipelő patás, de a vadászok is gyakran a viccelődés céltáblái.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindegy 600 motívum ismert az 1800-as évekből a vallásitól, a politikain át a hétköznapiig.
Az I. világháborúig eltelt kb. 150 évben mintegy 50 ezer ilyen kaptárajtó készült, amelyből számtalan megőrződött a szlovén kulturális örökség részeként.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Noha a kézzel festett kaptárpanelek művészete a I. világháború után hanyatlásnak indult, sok méhész még mindig reprodukciókat vagy saját tervezésű kaptárakat használ. A méhészek maguk festik a kaptárakat, hogy a tradíciót életben tartsák.
