1938. október 27-én megszületett az anyag, ami örökre megváltoztatta a világot – és a ruhásszekrényeket is.

Volt idő, amikor a selyemharisnya igazi kincsnek számított, és a háborús évek alatt szó szerint kuponra mérték. Aztán jött 1938 októbere, amikor az amerikai DuPont vegyészei bemutatták az új szintetikus csodát: a nejlont. A laborban megszületett anyag hamarosan nemcsak a női lábakon, hanem ejtőernyőkön, fogkeféken, esőkabátokon – és később a legendás nejlon otthonkákban – is hódított.

A nejlon története egyszerre tudományos áttörés és életérzés: a modern kor szimbóluma, amely a háborús hiány idején reményt, a békeidőkben pedig csillogást adott.

Amikor a vegyészet találkozott a vággyal

A DuPont laborjaiban Wallace Carothers vegyész és csapata éveken át kísérletezett egy olyan anyag megalkotásán, ami erős, rugalmas és olcsón előállítható. Az áttörés 1935-ben jött, de csak három év múlva mutatták be a világnak. A „nylon” nevet akkor még senki sem tudta pontosan, honnan ered – egyesek szerint New York és London kezdőbetűiből született, mások szerint egyszerű marketingtrükk volt. Az biztos, hogy rövid, megjegyezhető és modernül csengett.

A nejlonharisnya pedig egyenesen társadalmi jelenséggé vált. 1940-ben, amikor először került az üzletek polcaira, az első napon közel ötmillió pár kelt el. A nők kígyózó sorokban várták, hogy hozzájussanak – a nejlonharisnya a női elegancia új jelképévé vált, elérhető áron.

Háborús hős és háztartási forradalmár

A második világháború idején a nejlon új szerepet kapott: a gyártás átállt katonai célokra. Ejtőernyők, kötelek, sátrak és ejtőernyős zsinórok készültek belőle. Az amerikai katonák nejlon ejtőernyői mentették meg sokak életét, és a háború után, amikor a gyárak ismét civil termékeket készítettek, az anyag már a győzelem szimbólumává vált.

A háború utáni években a nejlon betört a mindennapokba: fogkefék, fésűk, szatyrok, esőkabátok, bútorszövetek és persze otthonkák készültek belőle. A reklámok „a jövő anyagaként” hirdették – könnyű, mosható, gyűrhetetlen és mindenki számára elérhető. Egy darab jövő, ami befért a fiókba – vagy ott lógott a konyhaajtón.

A nosztalgia illata – és a pattogó nejlonszatyor hangja

A hetvenes-nyolcvanas években a nejlon már mindenhol ott volt – a fürdőruhákban, a melegítőben, a szatyrokban és a virágmintás otthonkákban is, amelyekben anyáink és nagyanyáink kavargatták a levest. Ma már mosolyogva gondolunk vissza a recsegő anyagra, ami egyszerre jelentette a modernitást és a hétköznapok báját.

Bár ma a világ újra a természetes és lebomló anyagokat keresi, a nejlon öröksége megkerülhetetlen. Hiszen ez volt az első mesterséges szál, amely bebizonyította: a kémia nemcsak a laborban, hanem a szekrényben és a konyhában is forradalmat indíthat.

És ha legközelebb meghalljuk azt a jól ismert suhogó hangot, talán nem bosszankodunk rajta – inkább elmosolyodunk. Mert egy kis nejlon mindannyiunk múltjában ott recseg még egy kicsit, valahol egy virágos otthonka zsebében.