Januárban sok lakásban nemcsak a radiátor volt forró, hanem a félelem is: mekkora számla jön majd a rendkívüli hideg után? Erre válaszul született meg a 2026. február elején kihirdetett kormányrendelet, amelyet a köznyelv gyorsan „januári rezsistopnak” nevezett el. A szó jól hangzik. Megnyugtató. Csakhogy a részletekbe beleolvasva hamar kiderül: nem mindenkinek ugyanazt jelenti, nem mindenkor és nem ugyanúgy. Van, akinek valódi segítség, van, akinek később érkező jóváírás, és van, akinek csak újabb adminisztrációs feladat. Ez a cikk nem azt nézi, mit ígér a rezsistop, hanem azt, hogyan működik a valóságban – és kinek hol fájhat.

Egy hónapra szóló beavatkozás – nagy szavakkal, apró betűkkel

A jogszabály szerint a rezsistop egyszeri, kizárólag 2026 januárjára vonatkozó támogatás. A hivatalos indoklás szerint az állam ezzel a rendkívüli hideg miatt megugró fűtési költségek egy részét vállalja át.

A kulcsszó a „részét”. A rendelet 30%-os mennyiségi kedvezményről beszél, de hogy ez mit jelent forintban, az attól függ:

  • mivel fűt az adott háztartás,
  • hogyan számláznak és
  • mennyire tud eligazodni a szabályok között.

A gázfűtés: itt működik a legegyszerűbben – de nem mindenkinek

A legtöbb gázfogyasztó számára a rezsistop szinte észrevétlenül érkezik. A szolgáltató automatikusan elszámolja a kedvezményt a januári fogyasztásra.

A havi diktálók hamarabb látják, az átalánydíjasok viszont jellemzően csak az éves elszámoláskor találkoznak vele. Ez önmagában még nem gond – csak éppen hónapokkal később derül ki, mennyit is jelentett valójában a segítség.

A rejtett védelem – és a rejtett kizárás

A rendelet egyik kevésbé reklámozott, de fontos eleme, hogy nem büntetik meg azokat, akik a januári hideg miatt lépték át a kedvezményes sávhatárt, ha 2025-ben még belefértek. Ez sok háztartásnak valódi védőháló. Ugyanakkor a rendszer erősen a múlt évi fogyasztáshoz láncol, és nem veszi figyelembe az élethelyzeteket: beteg családtagot, felújítást, ideiglenes együttélést.

És van egy csoport, amely teljesen kimarad: a gázmérő nélküli, készülékalapú átalánydíjat fizetők. Ők a rendelet szerint nem jogosultak mennyiségi kedvezményre. Ez különösen érzékeny pont, mert sok ilyen lakás épp a régebbi, kevésbé korszerű épületek közül kerül ki.

Árammal fűt? Itt kezdődik az adminisztráció

Az egyik legnagyobb törésvonal ott húzódik, ahol a fűtés már nem gázzal, hanem árammal (például klímával) történik. Ebben az esetben a kedvezmény nem jár automatikusan. A fogyasztónak nyilatkoznia kell, mégpedig legkésőbb 2026. április 30-ig. Ha ez elmarad, a kedvezmény elvész.

A szabályrendszer ráadásul többszörösen összetett:

  • ha van gázóra is, dönteni kell, melyik energiára kérjük a kedvezményt;
  • ha már elszámolták gáznál, az áramnál visszarendezés lehet;
  • több mérő esetén csak egy vehető figyelembe.

Mi ezzel a gond?

Az, hogy kétféle lakosság keletkezik: akiknek „megjön magától”, és akiknek utánajárást, ügyintézést, digitális rutint igényel. Egy idősebb, egyedül élő vagy információhiányos háztartás könnyen lemaradhat – nem azért, mert nem jogosult, hanem mert nem tudott róla időben.

Előrefizetős mérők: gyors pénz, durva átlagolás

A feltöltőkártyás, előrefizetős mérővel rendelkezőknél az állam egységesen 7000 forintos jóváírást ad.

Ez kétségtelenül egyszerű megoldás. De épp ezért igazságtalan is:

  • aki sokat fűtött, keveset kap;
  • aki keveset, aránytalanul sokat.

Itt nem a valós fogyasztás számít, hanem az adminisztrációs kényelem.

Távhő: amikor a „30%” csak papíron 30%

A távhővel fűtők helyzete talán a legnehezebben érthető – és a leginkább félreérthető. A rendelet szerint a kedvezmény nem a teljes számlára, hanem csak az alapdíjon felüli részre jár. Vagyis a hődíjra, nem az egész összegre. Mivel sok távhős számlában az alapdíj jelentős tétel, a tényleges kedvezmény jóval kisebb lehet, mint amit a „30%” szó sugall. Ez kommunikációs szempontból veszélyes: sokan mást várnak, mint amit végül a számlán látnak.

Mikor derül ki, mit ért az egész?

Ez az egyik legfrusztrálóbb része a rendszernek. A kedvezmény nem egyszerre és nem egyformán jelenik meg:

  • van, aki már februárban lát valamit;
  • van, aki csak hónapokkal később; és
  • van, aki azt hiszi, kimaradt – miközben még csak várnia kell.

Ez szinte garantálja az értetlenséget és a panaszokat.

Ki fizeti meg a számlát – végső soron?

A hivatalos válasz szerint az energiaszolgáltatók, egy 0,5%-os különadó formájában. A kérdés inkább az, hogy ez hosszabb távon:

  • nem jelenik-e meg más díjakban,
  • nem lassítja-e a beruházásokat és
  • mennyire lesz átlátható az elszámolás.

Mit érdemes most tenni olvasóként?

Nem pánikolni – hanem figyelni.

Ha árammal fűt, írja fel a határidőt. Ha távhős, ne 30%-ot várjon a teljes számlán. Ha átalánydíjas, készüljön fel a késleltetett elszámolásra.

A rezsistop nem varázslat. Egy gyors, egyszeri beavatkozás, amely segíthet – de csak annak, aki tudja, hol és hogyan keresse a hatását.

Egy mondat a végére

A januári rezsistop inkább tűnik kríziskezelő foltnak, mint átgondolt rendszernek: van, akit valóban tehermentesít, mást viszont újabb kérdésekkel és bizonytalansággal hagy maga után.