Ha ezek a fák mesélni tudnának!

Az öreg, bölcs hársfáknak nincs párjuk: nem csak akkor, amikor virágoznak és kellemes illattal borítják be a környéket. Olyanok, mintha mindent tudnának az életről: türelmesek, titoktartóak, szépségesek. Hazánkban is élnek idős példányok, egyikőjük egész Európában megnyerte az Év Fája választását. Büszkék lehetünk rájuk!

1. Ötvöskónyi nagylevelű hárs

Az ötvöskónyi Chernel kastélypark rejtegeti a híres nagylevelű hársat, amely Magyarország egyik legnagyobb példánya, rendkívüli és különleges természeti emlék. Egykor, évszázadokkal ezelőtt a parkban egymás közelében még hét hatalmas hársfa állhatott, valamikor ezért hívhatták Ötvöskónyi községet Héthársnak. A hét hársfa a legendás hét vezér emlékét őrizte. Azt, hogy a fákat ültették-e, vagy az erdőkivágások idején hagyásfaként maradtak-e meg, nem tudni. Egy másik, tudományosabb elképzelés szerint a fa hét sarj összenövéséből jött létre. Mára ebből csak egy hárs maradt.

Történetéhez a falu lakóinak emlékezetében számos, szeretettel megőrzött história fűződik. A szájhagyomány szerint a fa a tatárjárás korában gyökerezik (emellett szól az a hihetetlennek tűnő legenda, hogy IV. Béla ennek a fának a tövében húzta meg magát, mikor a tatárok elől menekült), sőt hallani olyat is, hogy a fa egyidős a honfoglalással.

Valószínűleg a XIX-XX. század határán a fát villámcsapás érte, törzse kettényílt. Elmondások szerint a két világháború között a kastély akkori urai, élükön Chernelné asszonnyal, nyaranta kártya partikat rendeztek a fa hűs odvában. A dolog cseppet sem elképzelhetetlen, hiszen a fában ma is 10-15 ember elfér egyszerre. Az 1950-es évek közepe táján egy család lelt menedéket benne, azonban az általuk rakott tűztől a fa kigyulladt, belseje teljesen, koronája és ágai kis részben leégtek. Ha mindez nem lett volna elég, 2011. május 28-án a fát hatalmas csapás érte: egy vihar következtében 3 főága közül az egyik szinte teljes egészében letört. Ennek ellenére a fa évről évre meglepi a környéken lakókat. Súlyos sérülései ellenére él, hajt, lombot növeszt. 2011-ben ő is versengett az Év Fája jelölésért!

2. Felsőmocsoládi öreg hárs

2011-ben Magyarországon, 2012-ben Európában az Év Fájának választották ezt az öreg hársfát. A négyszáz éves matuzsálemhez kapcsolódik egy legenda a garabonciások tetteiről. Eszerint valamikor régen nagy viharok pusztítottak a környéken, és egy hatalmas villám csapott be a dombtetőbe, leégett az egész erdő. A történet szerint főként hollók éltek az elpusztult erdőben, amikor aztán elcsendesült minden, visszajöttek. Keserves károgással siratták a fészkeiket. A környék garabonciása meghallgatta a hollók panaszát, majd megparancsolta nekik, hogy hozzanak magokat a csőrükben, és a kopasz domboldalra telepítsenek erdőt. Ugyanis tudta jól, hogy a szakadék szélén álló kis hársfa túlélte az ítéletidőt, mert saját testével védte meg a pusztító lángoktól. És azt is tudta, hogy épp beértek a fa magjai. A hollók teljesítették a parancsot, lecsipdesték a fa kis terméseit, csőrükkel lukakat ásva a domboldal földjébe beültették mindegyiküket. Így történhetett, hogy kis hársfa terméseiből született újjá az erdő. A fa később befogadta a környék garabonciását. Idővel aztán az öreg törzs maga is garabonciássá változott. Azóta ő segíti a világot.

A vénséges fa pedig minden évben újra kizöldül, három vastag ággal tör az ég felé, de megjelennek odvas kérge szélein a fiatal gallyak hajtásai is.

3. Szőkedencsi 700 éves hársfa

2011-ben ő sem maradt jelölés nélkül az Év Fája választáson, a szőkedencsi hársat 700 évesre becsülik. Gyökeret azonban még ennél is korábban ereszthetett! A körben álló, szorosan egymáshoz simuló hatalmas törzsek arról árulkodnak, hogy ők egy anyanövény sarjai, amely akár még a honfoglalás idejéből is származhat.

Messziről is látszik, hogy a fa alatt sírok sorakoznak, a szőkedencsi temető sírjai. A sírkert és a régi Dencs egykor a környék legmagasabb dombjára épült, a fa pedig ennek legtetején áll. A temetődombi fa kislevelű hárs. A faj Európában, és azon belül Magyarországon is honos. A kislevelű hárs nem a dombságok, inkább a hegyvidékek növénye, a meszes talaj igen kedvére való, ahol nagy kort képes megélni. A fa ma is jó állapotban van. Gyökere ép, egészséges, erősen tartja, és gazdagon táplálja a fát. Törzse a korához képest rendben van, koronája hatalmas és csodálatos. A szőkedencsiek nemcsak szeretik és büszkék a hársukra, de derekasan gondoskodnak is róla.

Forrás és képek: evfaja.okotars.hu