Pozitívabbak vagyunk, ahogy öregszünk, vagy inkább kevésbé negatívak?

Ahogy idősödünk, egyre kevésbé jellemez minket az érzelmi hullámvasút, megnyugszunk, nincs már bennünk olyan világfájdalom, mint a tinikben és nem jellemző ránk a középkorúak érzékenysége sem. De vajon boldogabbak is leszünk?

Ezt a kérdést vizsgálták egy pszichológiai tanulmányban, az eredményeket pedig nemrég publikálták (a neves Journal of Experimental Psychology folyóiratban). A nagyszabású felmérés során különböző korcsoportokba tartozó résztvevőket vizsgáltak azzal kapcsolatban, hogy miként érzékelik a szociális változásokat, és hogy az érzelmi érzékenységük hogyan nő, vagy épp csökken a kor előrehaladtával. Nagyszámú mintával dolgoztak: közel 10 000 nőt és férfit vizsgáltak meg, 10 és 85 év között.

A résztvevőknek arcokról készült képeket mutattak párban, és azt kérdezték tőlük: ’melyik arc mérgesebb?’, vagy ’melyik vidámabb?’, ’melyik félelmetesebb?’.

Természetesen lehetett tudni, hogy a mindennapi észlelések különböznek a középkorúak, vagy az idősek esetében, de a kutatók tudni akarták, hogy ezek az élmények miképpen kapcsolódnak az alapvető érzelmek megértésében jelentkező különbségekhez.

A negatív érzelmekkel szembeni érzékenység (pl. harag) a fiatalkortól a középkorig nőtt, azonban öregedve egyre csökkent.

Ez várható volt, mint ahogy számos szellemi és érzelmi képességünk is gyengül az idővel, azonban a kutatók felfedeztek valami mást, ami kibillentette ezt a feltételezést. Rájöttek, hogy a negatív érzésekkel szembeni érzékenységünk a várt módon hanyatlik, azonban a pozitív érzelmek iránti szenzitivitásunk nem romlik.

Márpedig ez magyarázhatja a laikusoknak azt a megfigyelését, hogy az idősebb emberek boldogabbnak, vidámabbnak, pozitívabbnak tűnnek. Most már tudjuk, hogy az út az optimizmus felé nem a megnövekedett bölcsességből fakad. Valójában ez sokkal inkább abból a tényből ered, hogy az idősebb emberek nehezebben észlelik az őket körülvevő negatívumokat.

Figyelemreméltó, hogy hanyatlást figyelhetünk meg számos vizuálisan is észlelhető képességben, ahogy öregszünk, azonban a boldogság észlelésében nem tapasztalunk csökkenést.

Az eredmények összecsengenek más kutatásokkal, amelyek azt mutatják, hogy az idősebbek több pozitív érzelemmel, pozitív kitekintéssel bírnak.

Igen érdekes, hogy ebben a dologban „nem hat” ránk az öregedés. Vajon miért vagyunk védve? Fel van adva a kutatóknak a lecke, továbbra is rengeteg a nyitott kérdés, a vizsgálni való.