Zajban élünk.
Mikor volt olyan utoljára, hogy teljes csendben üldögéltél és egyáltalán nem hallottál olyan zajt, ami emberi tevékenység eredménye? Vélhetően nem is emlékezel erre, ugye? Nem csoda, hiszen ez egy rendkívül ritka élmény a mai kor embere számára.
Becslések szerint a gyerekek 90 %-a még soha életében nem hallotta a természetes csendet, és az emberek 97 %-a Amerikában (de vélhetően a világ többi részén is) folyamatosan és rendszeresen a közúti és légi forgalom zajának van kitéve. Annyira megszokják, hogy jóformán már nem is hallják, de ez nem jelenti azt, hogy ez így természetes.
A szakadatlan lármának drágán megfizetjük az árát.
Magas vérnyomást, szívbetegségeket, alvási zavarokat, szellemi hanyatlást, fülzúgást és alacsony születési súlyt okozhat, hogy folyamatosan zajban élünk. Nem beszélve arról, hogy a vadállatokra, a természetre is károsan hat: a madarak például nem hallanak rendesen, emiatt nem tájékozódnak jól és alultápláltak maradnak, nem tudnak élelmet szerezni.
Szerencsére akad egy ember, aki elhatározta, hogy szembenéz a kihívással, és tesz azért, hogy a világban megmaradjanak a csendes, nyugodt helyek.
Gordon Hempton amerikai, akusztikával foglalkozó ökológus éveket töltött azzal, hogy a Föld körül tanulmányozta a legritkább hangokat, amelyeket teljes valójukban csak akkor élvezhetünk, ha kikapcsoljuk az ember által keltett zajokat.
Egy projektbe fogott, amelynek célja, hogy azonosítsa és hitelesítse a Föld legcsendesebb helyeit, és megvédje őket a jövő generációi számára.
Hempton csapata eddig 260 csendes helyet azonosított a világ körül, alapos tanulmányokat követően. A mérések során például azonnal kizáró ok volt, ha megszólalt egy puska, sziréna a közelben.
Az első park 2019 áprilisában kapta meg a certifikációt Zabalo-ban, Ecuadorban. Itt élnek a cofán őslakosok, és ez az új státusz számukra azért is kedvező, mert így meg tudják védeni a földjüket a bányáktól, olajvállalatoktól, és az ökoturizmust valósíthatják meg a területükön.
Persze nem mindenkinek van lehetősége elutazni Dél-Amerikába, hogy csendet halljon.
De kiülhetünk egy parkba, a kertünkbe, vagy az erdőbe, hogy hallgassuk a madarak énekét, a levelek susogását, a neszeket. Egy ilyen élmény alapjaiban változtatja meg az ember hozzáállását. Kb. egy hetet vesz igénybe, míg a fül hozzászokik, hogy ne zavartnak érezze magát a csend miatt, majd az agy új idegpályákat épít ki annak érdekében, hogy olyan dolgokat is meghalljunk, amilyeneket korábban nem hallottunk. Mintha lelassulna az idő.
