Még a tömegközlekedést is kiválthatja?
Egy nemrég megjelent tanulmány szerint az e-kerékpárt használók hosszabb utakat tesznek meg járművükkel, mint a hagyományos bicajjal rendelkezők, és legalább annyi testmozgást is végeznek, mint az említett csoportba tartozók.
A fizikai aktivitás mértékegysége a Metabolic Equivalent Task (MET), amit perc/hétben mérnek. Ez a szám a felmérés során hozzávetőlegesen megegyezett az e-bicajozók és a hagyományosan kerékpározók esetében (4463 vs. 4085). Az e-kerekezők azonban jelentősen hosszabb utakat tesznek meg kétkerekűjükön, akár biciklitúráról, akár napi kerekezésről beszélünk.
Talán még jelentősebb a testmozgásban történt drámai növekedés azok között, akik autóból ülnek át e-kerékpárra – ez sokkal egyszerűbb váltás, mint a gépkocsiból hagyományos biciklire pattanni. Dániában például egy átlagos járókelő 49 %-kal kevesebbet vezet és 48 %-kal kevesebbet használja a tömegközlekedést egy ilyen változás után és kb. 550-800 MET egységgel többet mozog.
A vizsgálat során az e-kerekezők idősebbnek, nagyobb testtömeg index-szel rendelkezőnek, és könnyebben autóhoz jutónak bizonyultak. Ennek ellenére többet, gyakrabban pedáloztak, mint a hagyományos kerékpárral rendelkezők.
Tehát megdőlni látszik az a széles körben elterjedt elképzelés, hogy az e-bicajozás ellustít.
Az e-kerékpár hozzásegít minket ahhoz, hogy egészséges és fenntartható módon közlekedjünk. Nem csak számunkra egészségesebb, de a bolygó számára is az, ha autó helyett e-biciklin tekerünk.
Az e-biciklit használók hosszabb utakra vállalkoznak, mint a hagyományos kerékpáron gurulók. Ezért akár hosszabb ingázásokhoz is tervezni lehet vele.
Ahhoz, hogy zökkenő- és konfliktusmentes legyen a használata, fontos lenne, hogy a kerékpárutak hálózatát kiterjesszék és az e-bicajok (és így a némileg gyorsabb sebesség) számára is biztonságosan gurulhatóvá tegyék.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy az e-bicikli az idősebbeket is fittebbé teszi, hiszen nem ellustít, hanem épp ellenkezőleg: rávesz a rendszeres mozgásra.
