Mindenféle korú emberek keringtetnek téves információkat.
Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a 65 év felettiek több álhírt terjesztenek, sokkal konzervatívabbak, kétkedőbbek, nehezen fogadják el a számukra ismeretlen, szokatlan dolgokat, félnek az újításoktól, megingathatatlan nézetekkel rendelkeznek.
Bár a legnagyobb álhír-terjesztőnek a 65 év felettieket tartják, a a digitális írástudatlanság mégsem köthető egy bizonyos korhoz.
A folyamat annyira gyors, hogy lehetetlen felkészülni rá és lépést tartani vele: olyan kihívásokkal kell ma szembenézni, amelyek tegnap még nem léteztek. Az idősek nem kizárólagos célpontjai a szélsőséges, extrém, félrevezető teóriáknak, összeesküvés-elméleteknek, csak őket más csatornákon érik el a „támadók”.
Aggasztóbb a fiatalok helyzete, hiszen hozzájuk legtöbbször nem a böngészőkön keresztül jutnak el, hanem inkább telefonos applikációkon, videómegosztókon, ahol kevesebb a link és referencia, és kevesebb a lehetőség ellenőrizni, hogy a hír valós-e vagy sem. Gyorsabb, rövidebb információk, több videó, kevesebb szöveg, több hamis hír, kevesebb valóságtartalom – a fiatalokat másfajta veszélyek fenyegetik.
Feltétlenül meg kell említeni a földrajzi, geográfiai szakadékot is: a városokban élők általában (még manapság is) több információhoz jutnak: nagyobb sávszélességű internet, több TV csatorna, több nyomtatott média – így jobban tudják szűrni és ellenőrizni a hírek valóságtartalmát is. Természetesen ez nem pusztán a városiak-vidékiek különbsége, de a társadalmi, anyagi helyzet is meghatározza azt, hogy ki milyen médiához, forrásokhoz juthat hozzá.
