„Te akkor is éltél, amikor még nem volt internet?” – kérdezte tágra nyílt szemekkel az unokám, és ekkor éreztem először, hogy számukra valószínűleg valami ősi lelet vagyok. Talán egy két lábon járó VHS-kazetta.
Őskori idők mobil nélkül
Egyszer próbáltam elmagyarázni, hogy régen nem volt mobiltelefon. A kisunokám úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna: „Régen nem volt levegő.” Mikor kiderült, hogy a telefon a falon lógott, zsinóros volt, és ha valaki nem volt otthon, akkor egyszerűen nem tudtuk elérni… nos, a hitetlenség arckifejezése megfizethetetlen volt.
– „De hogy tudtátok, ki hívott?” – kérdezte a legkisebb.
– „Nem tudtuk. Meglepetés volt.”
Mi az a térkép?
Amikor egyszer a kocsiban említettem, hogy régen papírtérképről tájékozódtunk, a lányunokám csak annyit kérdezett: – „De azt ki zoomolta ki nektek?”
És amikor elmondtam, hogy a térképet hajtogatni kellett – na az egyenesen mesevilág kategória volt. Úgy néztek rám, mint valami túlélt expedíció hősére.
Képzeljétek, volt magnókazetta is!
A hangkazetták világa számukra már olyan, mint nekem a gőzgép. Amikor megmutattam a ceruzával visszatekerés fortélyát, a legnagyobb unokám csak annyit mondott:
– „Ez tényleg létezett, vagy most csak viccelsz?”
– „És akkor is vissza kellett tekerni, ha csak egy zenét akartatok újrahallgatni?” – kérdezte hitetlenkedve az unokahúgom. Igen, gyermekem, és közben szurkoltunk, hogy ne szakadjon be a szalag.
Netflix helyett: 3 csatorna – néha
Amikor arról meséltem, hogy egy időben csak három tévécsatorna volt, az egyik kisunokám elszörnyedt:
– „És ha egyik se tetszett, mit csináltatok?”
– „Vártunk. Vagy elolvastuk a műsort az újságban.” – mondtam. Ő ezt mélyen átgondolta, majd megszólalt: – „Szóval ti unatkoztatok egész nap?”
A szórakozás régen? Kint, a szabadban!
Egyszer azt találtam mondani, hogy mi a barátainkkal az utcán játszottunk, ugróiskoláztunk, gumiztunk, labdáztunk, és csak sötétedéskor mentünk haza. A kisunoka döbbenten hallgatta.
– „És mit csináltatok, ha lemerült a tablet?” – kérdezte teljesen komolyan.
A régi pénz és a bolt titkai
Meséltem, hogy régen fillérekkel is lehetett vásárolni.
– „De akkoriban minden ilyen lassú volt, ugye?” – kérdezte az egyik unokám, és hozzátette: „És ha nem volt bankkártyátok, hogy tudtatok bármit venni?”
– „Készpénzzel.” – válaszoltam.
– „Kézzel? Ti csináltátok a pénzt is?”
A végén még tanulunk is egymástól
Néha úgy érzem, mintha két külön bolygóról érkeztünk volna – én és ők. Mégis csodálatos látni, ahogy érdeklődnek, kérdeznek, és egyre több mindent megértenek. Néha még én is tanulok tőlük: például azt, hogy a wifi nem egy valaki, és hogy a TikTok nem valami óra.
De a legjobb, hogy ezek a generációs különbségek csak még több nevetést és beszélgetést hoznak az életünkbe. És végső soron pont ez a lényeg, nem igaz?
