Van, akinek aranylánc, van, akinek porcelánkészlet jutott örökségként. Nekem egy muskátli. Vörös, illatos, kissé túlburjánzott, és kicsit olyan, mint a nagymamám volt: nem kér sokat, de mindig jelen van.
A muskátli nem divatos. Nem trendi, nem különleges, és még csak nem is ritka. De épp ez a lényege. A muskátli olyan, mint a család: lehet, hogy néha sok, időnként nem illik a mai erkélydizájnba, de ha eltűnik, nagyon tud hiányozni.
A muskátli, mint családi krónika
Amikor nagymamám meghalt, a muskátlit átültettem egy új cserépbe, és hazahoztam. A gyökerei közt ott volt a verandánk padlócsempéinek pora, egy kis föld a régi házból, és valami, amit nem lehet megfogni: az otthon illata.
A muskátli nemcsak egy növény volt. Emlékeztetett arra, hogy a nagymamám minden reggel megállt mellette, beszélt hozzá („Hát te már megint ledobtad a leveled?”), és néha locsolás helyett csak megsimogatta. A muskátli tanúja volt ünnepeknek, veszekedéseknek, csendes délutánoknak és süteményillatnak.
Mit örökítünk, ha nem csak tárgyakat adunk tovább?
A muskátlival együtt örököltem a türelmet – mert túlöntözni nem lehet, megsértődik. Megtanultam figyelni, mikor szomjas, mikor pihen, mikor virágzik. Örököltem a gondoskodás szokását is, ahogy a növényekhez hajolunk: lassan, figyelmesen, két kézzel.
És örököltem a mintát, hogy hogyan lehet gondoskodni valamiről, ami nem kér semmit – mégis ad valamit minden nap.
A növény, ami velünk öregszik
A muskátli nem nő óriásira, nem virágzik egész évben, és néha kissé megviselt. De ez benne a szép. Olyan, mint mi: van múltja, van túlélőképessége, és minden tavasszal újra próbálkozik.
Ahogy az évek múlnak, és egyre több emléket őrzünk, egy cserép muskátli lehet híd a múlt és a jelen között. Emlékeztet, honnan jövünk – és hogy egy kis föld, némi víz és néhány jó szó csodákra képes.
Egy virág, több generáció
Ha van a közelünkben egy növény, amit a szüleinktől vagy nagyszüleinktől kaptunk, ne becsüljük le. Lehet, hogy nem illik az aktuális lakberendezési trendbe. Lehet, hogy nem „Instagram-kompatibilis”. De valamit tud, amit egy barkácsáruházban frissen vásárolt, dizájncserepes példány sosem fog: története van. És bennünk él tovább.
