A nyugalom szigete.

Az érzékek kertje olyan terület, amely minden érzékszervünkre hat. Azon túl, hogy gyönyörű, örömét leli benne a szemünk, a fülünk, az orruk, a bőrünk és a szánk is. Hiszen megtapasztalhatjuk a látás, a hallás, a szaglás, a tapintás és az ízlelés segítségével, ahogy bevonódunk a természet csodálatos világába.

A leglényegesebb, hogy sűrű ültetéssel létrehozzunk egy olyan zónát, ahol kicsit kiszakadhatunk a mindennapokból, elhatárolódhatunk a külvilágtól, kiiktatjuk a zavaró tényezőket. A szeparáltság segíthet abban, hogy valóban kikapcsolódjunk, belefeledkezzünk a pillanatba és megnyugodjunk.

A sűrű, réteges ültetés különösen a kert peremrészein, a szomszédokkal érintkező területeken fontos. A szegélyek, szélek beültetése nem feltétlenül jár azzal, hogy kisebbnek, zsúfoltabbnak érezzük a kertet. Egy buja, tömött sövény vagy szegély nem kell, hogy éles kontrasztot adjon, összemoshatja is a határokat, így épp a térérzetet növeli.

A vizuális élményt fokozhatjuk a színek gondos megválasztásával. Rengeteg árnyalatból választhatunk, akár egy-két színben gondolkodunk, akár tarkabarka színfoltot hoznánk létre. A kevesebb itt is több: ha csak két szín árnyalatát alkalmazzuk, akkor nyugodtabb, letisztultabb teret hozhatunk létre. A harsány színek ugyanakkor energetizálóbbak, élénkítőbbek.

A vizualitás, a színek nem az egyetlen élményt jelentik a kertben. A fülünknek is örömet jelent, ha kellemes muzsikát, lágy hangokat hallunk, ez javítja a hangulatunkat is. Először is vegyük figyelembe azt, hogy a szél miként mozgatja a fákat és más növényeket, hogyan borzolja a leveleket és süvít a lombok között. A madarak éneke, rovarok zümmögése, a kis állatok neszezése is hozzátartozik a kertünk hangjaihoz. Ügyeljünk arra, hogy búvó és fészkelőhelyeket biztosítsunk az állatoknak, így csalogatva őket a kertbe.

A víz nyugtató hangjával is megtölthetjük a kertet. Készíthetünk szökőkutacskát, csobogót, de kis tavacskát is. Szélcsengők, esővezető láncok és más hangszerek egészíthetik ki a természetes zajokat.

Az illattal rendelkező növényeket érdemes a ház, a terasz közelébe ültetni, hogy a kinti étkezések, beszélgetések alkalmával érezzük a finom illatokat. Ha az utacskák mellé vagy a burkolati elemek közé tesszük őket, akkor is érezzük az illatot, ha éppen sétálunk, vagy a kertben haladunk. A levendula, a rózsa, az orgona, a jázmin és a fűszerek széles skálája  – pl. kakukkfű, rozmaring, menta – nagyon kellemes illatot, aromát hoz a kertbe.

A bőrünk is fontos érzékszerv, ezért ne mondjunk le az érintésről, tapintásról sem! Sokszor nem is gondolunk arra, hogy ez a kertben is fejleszthető, átélhető. Pedig a növényeket megérintve még szorosabbra fűzhetjük a kapcsolatunkat a természettel. Legyen egy olyan terület, ahol levehetjük a cipőnket, mezítláb sétálhatunk a fűben, az apró kavicsokon lépkedhetünk, megérinthetjük a puha leveleket vagy éppen durvább kérgeket.

Végül ne felejtsük el az ízlelést. Jöhetnek az ehető növények, az aromás fűszerlevelek, a zsenge saláták, az édes szamócák, csípős paprikák, puha bogyók, különleges, ehető virágok.