Van egy dátum, amelyet a magyar rocktörténelem aranylapjai közé írtak: 1962. szeptember 23-a. Ezen a napon lépett fel először az Omega együttes, akik akkor még aligha sejthették, hogy egyszer legendává válnak, és daluk – a Gyöngyhajú lány – bejárja majd a világot.
Az első hangok és a kezdő csapat
Az Omega első koncertjét a budapesti Műegyetem klubjában adta. A zenekar alapító tagjai között ott volt Benkő László (billentyűs hangszerek), Varsányi István (szaxofon), Kovacsics András (gitár), Laux József (dob) és Kóbor János (ének). Ők voltak azok a fiatal egyetemisták, akik egyszerűen csak zenélni szerettek volna, és nem gondolták, hogy pár évtized múlva az ország legismertebb rockbandájaként írják be magukat a történelembe. Presser Gábor ekkor még nem volt tagja a zenekarnak – ő csak 1967-ben csatlakozott, és rövid idő alatt meghatározó szereplővé vált a zenekar dalszerzőjeként és billentyűseként.
A kezdetekkor az Omega szinte baráti társaságként állt össze: a Műegyetem köreiből verbuválódtak, próbáltak, hangszereket kölcsönöztek, és minden lehetőséget megragadtak, hogy színpadra állhassanak. Az első koncert nem volt hibátlan – állítólag néhány hangszert többet kellett hangolni, mint amennyit játszottak rajta – de a lelkesedés mindent vitt.
A politika és a rock – nem mindig harmonikus páros
A hatvanas évek elején a magyar politikai vezetés finoman szólva sem rajongott a nyugatról beszivárgó rockzenéért. A hosszú haj, a hangos gitár és a színpadon való ugrálás sokak szemében gyanús és „bomlasztó” dolognak tűnt. Az Omega sem kerülhette el a besorolást: hol túl nyugatinak tartották őket, hol megpróbálták kordában tartani. A fiúk mégis konokul zenéltek tovább – hiszen a rock and roll nem ismeri a csendőrpertut.
A közönség ereje
A diákok és a fiatalok azonban gyorsan a szívükbe zárták az együttest. Koncertjeiken mindig telt ház volt, és a lelkes rajongók sokszor hangosabban énekeltek, mint maga a banda. A politika hiába morcogott: az Omega zenéje megtalálta az utat a közönséghez, és ez a kapcsolat volt az, ami legyőzött minden tiltást és szigorítást.
A nosztalgia hangjai
Ma, amikor visszagondolunk az Omega első fellépésére, kicsit olyan, mintha egy régi fekete-fehér fotót nézegetnénk, ahol a kép kissé szemcsés, de a hangulat tökéletesen átjön. A fiatal zenészek lelkesedése, a közönség várakozása és az akkori politikai légkör furcsa ellentmondása mind hozzátartozik ahhoz a varázslathoz, amelyből a magyar rock egyik legnagyobb legendája született.
Az Omega története azóta történelem, de az első akkord emléke ma is ott rezdül bennünk – egy kicsit hangosabban, egy kicsit szabadabban, mint ahogy azt a hatalom akkoriban szerette volna.
Kiemelt kép: Fortepan, év: 1966, képszám: 44362, fotó adományozó: Schiffer Pál
