Növénnyel benőtt alakok.
Az Egyesült Királyságban található Elvesztett kertek (Lost Gardens of Heligan) napjainkban a szigetország legnépszerűbb kertjei közé tartoznak. A dús növényzetű viktoriánus kertekről nehéz elhinni, hogy 75 éven keresztül érintetlenül, elhagyatva bújtak el a világ elől. Csak az 1990-es években fedezték fel őket újra, ekkor teljes átalakuláson és felújításon mentek keresztül.
A botanikus kert két leghíresebb nevezetessége éppen a helyreállítás során került a növények közé. Két olyan szoborról van szó, amit kövekből és növényekből készítettek helyi művészek, Pete és Sue Hill. A művész testvérpár nevéhez fűződnek az azóta világszerte ismertté, sőt a park emblémájává vált alkotások. A ’Sárlánynak’ (Mud Maid) és ’Óriás fejének’ (The Giant’s Head) nevezett eklektikus szobrok 1997-ben készültek el.
Kb. három hetet vett igénybe, amíg a duó elkészítette az Óriás fejét egy kidőlt fa kifordult gyökere körül. A helyben talált agyagot vízzel keverték el, és eloszlatták a gyökérlabda körül, így formázva a kobakot, majd egy helyben is növő, invazív gyom segítségével alakították ki az óriás zöld bőrét. Hajához a sáfrányfű nevű, gazszerű, narancssárga virágú növényt használták, aminek segítségével nyárra vörös hajúvá változik az alak. Az óriást 2012-ben felújították, beépítettek egy acélkeretet, mivel a gyökérlabda rothadásnak indult.
A kert másik sztárja a Sárlány, amit eredetileg sellőnek terveztek. Később megváltoztak az elképzelések, amikor a helyreállító csapat egyik tagja sárlánynak kezdte nevezni, így a farkát eltávolították. Ez az alak az ott maradt, korábbi épületből származó fakeret köré épült szalma, cement és agyag felhasználásával. A testét borostyán fedi, az arcán moha nyújt érdekes látványt.
Mindkét szobor különleges struktúrával büszkélkedhet, a fényviszonyoknak és az évszaknak megfelelően más-más formát öltenek, mindig új arcukat mutatják.
