Életünkben, halálunkban.
Mindenki tudja, hogy milyen nehéz átnézni és szelektálni egy szeretettünk elhunyta után annak személyes tárgyait. Egy kicsit olyan, mintha ő maga is ott lenne a nagy füles fotelban, a kopott asztalkánál vagy a csorba váza mellett. A hátrahagyott holmiknak mintha lelkük lenne.
Ez a szimbolikus, tárgyakhoz fűződő kapcsolat inspirálta a tervező William Warrent, hogy megalkossa ’az élet polcai’ elnevezésű bútordarabját. A fából készült könyvespolc egyszerűen koporsóvá alakítható, ha elérkezik az idő. Ezzel a bútor egyszerre használható életünkben és holtunkban.
A brit dizájner a bútordarab fizikai valója mögött az érzelmi kötődést keresi, számára nem pusztán egy darab fa a polc, hanem jóval több annál.
Amikor a polc koporsóvá alakul, akkor nem csupán egy rideg tárgy lesz belőle, hanem az életünk egy része, amely ily módon a sírban is velünk marad. Egy darabka mintha velünk menne, egy hely, ahol rendezgettük a könyveinket, ahol fontos emlékek, szívünknek kedves képek pihentek.
A fa az évek során színeződik, sötétedik, a felületére hegek, karcolások, lenyomatok kerülnek. A részünk lesz, hozzánk nő, egyedivé válik. Ezt a tárgyat visszük aztán magunkkal, amikor menni kell.
