A magyar könnyűzene történetének egyik legjobb női énekhangja 2003-ban hagyott itt bennünket.
10 évig tanult klasszikus balettet, mielőtt énekelni kezdett. Az 1972-es Táncdalfesztiválon figyelt fel rá az ország igazán. Onnantól az énekesi karrierje elkezdett felfelé ívelni, egészen addig a pontig, amíg Erdős Péter, az akkori Kádár-rendszer popzenei világának teljhatalmú irányítója (Popcézárnak is nevezték) nem ajánlott neki vokalista szerepet a Neoton família mögött. Ezt Cserháti Zsuzsa megalázónak érezte és visszautasította, onnantól évekig mellőzték őt a hazai zeneiparban.
A nagy visszatérésre 1996-ban került sor, amikor a Hamu és gyémánt című albuma hatalmas sikert aratott. Attól fogva újra boldogan lépett fel, a lemezkiadók is felfigyeltek rá. ’97-ben a Hungaroton is -ami korábban 15 évig elutasította- kiadta a régi slágereit egy válogatásalbumon. Karrierje felfelé ívelt, lefogyott, de a depresszió gyakori vendége volt.
2003-ban mindenkit sokkolt a hír, hogy elhunyt. Az egész ország egy emberként gyászolta, augusztus 15-én kísérték utolsó útjára a Farkaréti temetőben.
Egy csodálatos nőt, egy különlegesen tehetséges énekest vesztettünk el. De az emléke, a hangja, a dalai örökre megmaradnak!
Facebook: Facebook/CserhátiZsuzsa
Nyitókép: Fortepan.hu
