„115 millió éves dinoszauruszvért találtak.” Ennél jobb mondatot aligha lehetne írni egy tudományos hír elejére. A fejünkben máris megjelenik a Jurassic Park, a laboratóriumban pedig talán ott áll egy kémcsőnyi ősvér, amelyből már csak a dinoszaurusz hiányzik. A valóság kevésbé filmes – és tudományosan talán még izgalmasabb.

Egy november 2-án megjelent tanulmányban nemzetközi kutatócsoport arról számolt be, hogy egy mintegy 115 millió éves brazil dinoszaurusz csontjában olyan mikroszkopikus, mineralizálódott struktúrákat és kémiai nyomokat találtak, amelyek vörösvérsejtekhez és a vérben található hem molekulához köthetők. A kutatás a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban jelent meg.

Nem folyékony vér maradt a csontban

Ezt érdemes rögtön tisztázni. A paleontológusok nem szúrtak tűt a fosszíliába, és nem jött belőle vörös folyadék. A csont belsejének egykori vérereiben olyan ellipszoid alakú, ásványosodott mikroszerkezeteket találtak, amelyeket a kutatók vörösvérsejtek maradványaiként értelmeznek.

Ezekben a struktúrákban hemhez kapcsolódó kémiai jeleket is azonosítottak. A hem a hemoglobin fontos alkotóeleme, amely az élő állatok vörösvérsejtjeiben az oxigén megkötésében játszik központi szerepet. A kutatók több különböző kémiai és mikroszkópos módszerrel ellenőrizték, hogy a jelek valóban a csonton belüli struktúrákhoz kapcsolódnak-e.

Kihez tartozott a különös csont?

Az Aratasaurus museunacionali nevű theropoda dinoszauruszhoz, amely a mai Brazília északkeleti részén élt a kora kréta időszakban. A vizsgált példány fiatal állat volt, nagyjából három méter hosszú lehetett, és még növekedésben volt, amikor elpusztult.

A fosszíliát egy olyan környezet őrizhette meg rendkívüli módon, ahol a tetemet gyorsan betemették, kevés oxigén volt jelen, és mikrobiális szőnyegek boríthatták. A kutatók szerint ezek a körülmények, valamint bizonyos mangántartalmú ásványok hozzájárulhattak ahhoz, hogy az egykor nagyon könnyen lebomló molekulák kémiai nyomai fennmaradjanak.

Miért ekkora szenzáció?

Sokáig az volt az általános feltételezés, hogy fehérjékhez és vérhez kötődő érzékeny biomolekulák ilyen óriási időtávon nem őrződhetnek meg felismerhető állapotban. A mostani tanulmány szerint azonban bizonyos molekuláris töredékek megfelelő körülmények között jóval hosszabb ideig fennmaradhatnak, mint korábban gondolták.

Kliti Grice, a Curtin University kutatója és a tanulmány egyik vezető szerzője ezért mérföldkőnek nevezte az eredményt. A kutatócsoport szerint az ilyen leletek új információt adhatnak a dinoszauruszok anyagcseréjéről, oxigénszállításáról és általában az ősi állatok élettanáról.

Van, aki azért még nem bontaná a pezsgőt

A tudományban egy látványos eredmény attól lesz igazán értékes, hogy más kutatók is megpróbálják ellenőrizni. Mary Schweitzer, az ősi szövetek kutatásának egyik ismert paleontológusa például elfogadja, hogy nagyon régi fosszíliákban fennmaradhatnak eredeti biomolekulák, de kétségei vannak afelől, hogy a most látott struktúrák valóban vörösvérsejtek-e.

A hüllők és madarak vörösvérsejtjei ugyanis sejtmagot tartalmaznak, amelynek alakja bizonyos nyomot hagyhatna, miközben a mostani struktúrák morfológiája nem minden szakértő szerint tökéletesen meggyőző. A kémiai hemjelek viszont ettől még önmagukban is nagyon érdekes eredményt jelentenek.

És a dinoszaurusz-DNS?

Itt ér véget a Jurassic Park-álom. A tanulmány nem talált használható dinoszaurusz-DNS-t, és nem talált ép vért vagy teljes hemoglobinfehérjét sem. A lelet mineralizálódott sejtszerű struktúrákból és kémiailag módosult biomolekuláris nyomokból áll.

Egy dinoszauruszt tehát továbbra sem fogunk ebből klónozni. Cserébe olyan részleteket kezdünk látni egy 115 millió éve élt állat belsejéből, amelyekről néhány évtizede azt hittük, örökre elvesztek. És ha választani kell, ez talán még izgalmasabb is, mint egy mozifilm. A valódi dinoszaurusz ugyanis nem feltétlenül ott rejtőzik egy borostyánba zárt szúnyogban – néha egy megkövesedett csont mikroszkopikus csatornáiban várja, hogy végre észrevegyük.