Megérdemli, hogy újra felfedezzük!
Évszázadokkal ezelőtt a birs nem számított ritkaságnak, falták a királyok, nemesek, közemberek. Gyakran fogyasztották vadhúsokkal, legalább olyan népszerű volt, mint az alma vagy a körte. Aztán valahogy eltűnt az üzletekből, csak a falusi kertekben, piacokon találkozhattunk a birssel. Most viszont reneszánszát éli, egyre többen fedezik fel ezt a gyümölcsöt.
A birs a Kaukázusból és Nyugat-Ázsiából származik, de az egész világon elterjedt.
Különösen Spanyolországban, Franciaországban, Portugáliában kedvelik, akár lekvár, dzsem, akár sajt formájában. Az Ibériai-félszigeten és a spanyolajkú országokban manapság is népszerű ez a szépnek éppen nem mondható gyümölcs. Gyakran szervírozzák szendvicshez, vagy érett sajttal desszertként, az étkezés végén. Nem beszélve arról, hogy remek vitaminforrás is: gazdag C-vitaminban, cinkben, vasban, rézben, káliumban és rostokban.
Egy időben teljesen eltűnt a polcokról, de most mintha újra felfedezték volna! Néhány kertben még akad egy-két fa, gyakran nem is a gyümölcse miatt nevelgetik, hanem díszértéke és szép, halványrózsaszín virágai miatt.
Nyersen kemény és nagyon fanyar, savanykás, teljesen összehúzza a szánkat. Később sárgássá válik és kellemes illatot áraszt. Előszeretettel sütik, de gyümölcslevet, lekvárt és birsalmasajtot is készítenek belőle. Savanyított káposzta eltevésénél aromaanyagként használható. Kellemes, almás-vaníliás illata miatt falusi lakások hagyományos illatosítószere (sokan teszik az ablakpárkányra) és akad, aki pálinkát is készít belőle. Feldolgozásánál ne spóroljunk a cukorral! A birs igen fanyar, elbírja az édesítést. Ízlés szerint fűszerezhetjük rozmaringgal, fahéjjal, citromhéjjal vagy gyömbérrel is.
A gyümölcs sok pektint tartalmaz, nyákoldó hatású. Természetes pektinforrásnak is használják. A népi gyógyászat egész magvait köhögéscsillapítóként, enyhe hashajtóként alkalmazza. Kenőcsökben repedezett bőr, égési sérülések, felfekvések, aranyér kezelésére használatos.
