Csak egy azonosítási szám vagy.
Leon Schwarzbaum mutatja meg tetovált számát, berlini otthonában.
75 évvel ezelőtt, 2020. január 27-én szabadították fel a szovjet csapatok a nácik haláltáborát Auschwitz-Birkenau-ban. Napjainkban ez a hely a túlélés, a kegyetlenségek és a holokauszt szimbóluma.
Míg akadtak olyan koncentrációs táborok, ahol a foglyok számát a ruhájukba varrták, addig a hírhedt Auschwitzban ez nem így történt, itt a bőrükbe ütöttek kitörölhetetlen nyomot. A tábor túlélői napjainkra többségükben már a 90-edik életévüket is betöltötték, de még mindig viselik a kegyetlenség életre szóló nyomát.
Agi Geva például édesanyjának ígérte meg, hogy sosem fogja ezt a tetoválást eltávolíttatni. Ő úgy fogalmaz, hogy ez a jel az élő bizonyítéka annak, hogy túlélte a túlélhetetlent.
A tábor területén az első tetoválásokat a szovjet foglyok kapták 1941-ben, ők többségükben életüket vesztették a háború alatt.
A zsidókat a rákövetkező évben, 1942-ben kezdték megjelölni. Az azonosítási szám a bal karra került, legtöbbször annak külső felére, de előfordult az is, hogy a belső részére ütötték.
1943 februárjában kezdődött meg a deportáltak szisztematikus, módszeres tetoválása. Azok kaptak ilyen bélyeget, akik megmenekültek a gázkamrától, és elég erősnek találtatottak ahhoz, hogy munkába állítsák őket. Az eljárás az emberi mivoltuktól fosztotta meg őket. A foglyoknak memorizálniuk kellett a számukat, és németül is vissza kellett tudni mondaniuk. Külön döfést jelentett a zsidóknak, hogy a vallásuk tiltja a test megváltoztatását.
Kb. 400 000 fogoly került így regisztrálás alá, és lett egy szám, az ember helyett. Egyetlen szám a náci táborban. A nyilvántartottak nagyjából fele itt lelte halálát, a haláltábor 40 km2-es területén.
Yevgeny Kovalyov (92) 1943-ban került Auschwitzba.
Összesen kb. 1,1 millió ember vesztette életét Auschwitz-ban – az áldozatok több, mint 90%-a zsidó volt.
