Emlékszel még arra, amikor gyerekként a nagyszüleid konyhájában édes illat terjengett és az asztalon frissen készült csíramálé pihent? Ez az egyszerű, de annál különlegesebb étel sokunk számára összefonódik a régi idők vidéki életével, ami sajnos mára szinte teljesen eltűnt a mindennapjainkból. De mi is valójában a csíramálé és hogyan készítették ezt a régies finomságot? Merüljünk el a múlt ízeiben és idézzük fel az étek történetét!
Mi is az a csíramálé?
A csíramálé az erjesztett gabonaételek közé tartozó hagyományos édesség, amely leginkább az Alföldön, azon belül is Békés megyében és annak környékén volt népszerű. Ez az étel a szegény paraszti konyha találékonyságának egyik remeke: alapvetően gabonacsírából, lisztből és vízből készítették, majd a csíráztatott búzából kinyert édes levet egy hosszabb főzési folyamat során sűrítették be. A csíramálé különlegessége, hogy hozzáadott cukor nélkül is rendkívül édes lesz a természetes cukortartalom miatt, amit a csíráztatás során a gabona állít elő.
Honnan ered a csíramálé?
A csíramálé eredete több évszázadra nyúlik vissza, és valószínűleg a mezőgazdasági közösségek egyszerű, de tápláló ételeként jelent meg. A régi időkben, amikor még nem állt rendelkezésre ipari cukor, az emberek a természetben fellelhető forrásokat használták fel az édesítéshez, és a gabonacsíráztatás egyike volt ezeknek a technikáknak. Az őszi és téli időszakban, amikor már nem volt friss gyümölcs vagy más természetes édesítő forrás, a csíramálé készítése fontos szerepet töltött be a falusi háztartásokban.
A csíramálé tehát nemcsak édesség, hanem egy tápláló, energiában gazdag étel is volt, amely sokáig elállt, és megfelelően tárolva akár hetekig is fogyasztható maradt. Ezzel a hosszú eltarthatósággal segítette a családokat a szűkösebb időszakokban.
A csíramálé egyszerűsége
Az étel alapanyaga a búzacsíra, amelyet vízben áztattak, majd addig csíráztattak, amíg a gabona belsejében a keményítő természetes cukorrá nem alakult az enzimek hatására. Ezt követően a csíráztatott gabonát ledarálták, leszűrték, majd a kapott levet hosszan főzték, amíg be nem sűrűsödött. Az így kapott massza egy édes, sűrű, barna színű krémmé vált, amelyet általában langyosan vagy hidegen fogyasztottak. Langyosan kockára vágták és így kínálták, de hidegen is fogyasztható volt. Sok helyen kompóttal, lekvárral vagy akár tejszínhabbal tálalták, ami még különlegesebbé tette az ízélményt
Manapság sajnos a csíramálé készítése már-már feledésbe merült, pedig egykoron a vidék egyik kedvelt édessége volt, amelyet különösen böjt idején, de hétköznapokon is szívesen fogyasztottak. Nagymamáink konyhája most újraéledhet, ha kipróbáljuk ezt a nosztalgikus finomságot!
Egyszerű csíramálé recept
Ha kedvet kaptál ahhoz, hogy újra életre keltsd ezt a régimódi édességet, íme egy egyszerű, otthon is elkészíthető változat:
Hozzávalók
- 500 g búza
- 1 liter víz
- 200 g búzaliszt
Elkészítés
- A búza csíráztatása: A búzát egy nagy tálba helyezzük, és annyi vizet öntünk rá, hogy ellepje. Legalább 24 órán keresztül áztatjuk, közben a vizet egyszer cseréljük. Ezt követően a búzát szűrőn lecsepegtetjük, és nedves konyharuhával lefedve további 2-3 napig csíráztatjuk, amíg 1-2 cm-es hajtások nem jelennek meg.
- A csíra ledarálása: A csíráztatott búzát húsdarálón átdaráljuk vagy turmixgépben aprítjuk.
- A lé szűrése: A darált búzát sűrű szitán vagy konyharuhán átszűrjük, hogy a csíramasszából kinyerjük az édes levet.
- Főzés: Az így nyert levet egy nagy lábosba öntjük, hozzáadjuk a lisztet, és folyamatos kevergetés mellett sűrű krémmé főzzük. A massza akkor kész, ha már sűrű, pudingszerű állagot kapunk.
- Hűtés és tálalás: A csíramálét hagyjuk teljesen kihűlni, majd tálalhatjuk önmagában, de akár mézzel, dióval vagy más finomságokkal is gazdagíthatjuk.
A csíramálé elkészítése időigényes, de a végeredmény minden percet megér. Nemcsak egy ízletes édesség kerül az asztalra, hanem egy szelet történelem, amely visszahozza nagyszüleink konyhájának melegségét és ízeit.
