Közös tér, közös döntés.

A yanomami (yanamamo, yanomam, sanuma) egy bennszülött törzs, amely 4 alcsoportra oszlik. Ezek az indiánok Dél-Venezuela és Észak-Brazília trópusi esőerdejeiben élnek, minden aldivíziónak saját nyelve van. A yanomami törzs kb. 32-38 ezer tagot számlál. Az első róluk szóló feljegyzések 1654-ből valók, amikor a spanyol Apolinar Diaz de la Fuente vezette expedíció találkozott a Padamo folyó mellett élőkkel.

Az indiánok elszigetelten élnek, kapcsolatuk alig van a civilizációval és egyes jelentések szerint agresszívak, vérszomjasak, amiből annyi bizonyos, hogy állandóan készültségben kell lenniük az őket fenyegető illegális fakitermelők, egyéb támadások, konfliktusok miatt.

A yanomamik egy hatalmas köralakú közösségi házban (bódék összességében) élnek. Ezeket a házakat shabono-nak vagy yano-nak nevezik és akár 400 embernek is otthont nyújthatnak.

A tradicionális shabono központi része egy 80-90 méter átmérőjű tér, a periféria pedig kb. 10 méter széles, fedett rész. A központ olyan közös tevékenységeknek ad teret, mint a rituálék, ünnepek, játékok. Minden egyes családnak megvan a saját tűzrakóhelye, ahol főznek. Éjjel a függőágyaikat a tűz közelébe akasztják. A központi nyitott, mindenki számára hozzáférhető területet kívülről palánk védi.

A shabono a környezet által meghatározott ideiglenes hajlék, a bennszülöttek a falu körüli kb. 10 km-es körzetben vadásznak, halásznak, gyűjtögetnek. Amikor a területen élő állatállomány csökkenni kezd, a kertecskék pedig nem teremnek többet, vagy a épületek szerkezete rohadni kezd (kb. 5 évente), a bennszülöttek arrébb költöznek vagy újra felépítik a shabono-t, az átmérőjét hozzáigazítva a közösség igényeihez.

A yanomamik nagyon erősen hisznek az egyenlőségben, minden közösség független a másiktól és nem tartanak számon főnököt.

A döntések konszenzusalapúak gyakran hosszú mérlegelés előzi meg őket, ahol mindenkinek van mondandója. Ahogy a legtöbb amazóniai törzs esetében, itt is megoszlanak a feladatok a nemek között. A férfiak szarvasra, majomra, tapírra vadásznak és gyakran egy növényi váladékkal mérgezik meg az áldozatukat. A nők kertészkednek, mintegy 60 féle növényt termesztenek, ezek 80%-a élelmiszer, emellett pedig diót, kagylót és lárvákat gyűjtögetnek.