Emlékszel a pillanatra, amikor először érezted, hogy felnőttél?

Vagy azt, hogy „te jó ég, öregszem”?

Mindenki életében eljön a pillanat, amikor belehasít a felismerés az idő múlásáról. Egy meghívó a 20 éves érettségi találkozóra, amikor a legkisebb gyermekünk is betölti a 30-at, vagy más hétköznapi dolog, ami a világ rohanásában egy pillanatra megállít és eszünkbe juttatja, mennyit változtunk az évek alatt.

Hogy kinek mi volt az a pillanat, most abból szemezgetünk:

„Amikor apukától kaptam egy nagyobb összeget. Már nem szórakozásra költöttem, hanem bojlert vettem belőle a házba.”

„Amikor először kérdezték meg, hogy vannak-e gyermekeim.”

„A lengén öltözött fiatalokról már nem azt gondolom, hogy milyen szexi, hanem, hogy nem fognak megfázni?”

„Amikor a buszon fiatalokkal utaztam, akik egymás közt előszeretettel használták a „LOL”, „szivcsi” és hasonló kifejezéseket, és úgy éreztem magam, mintha külföldön lennék, ahol csak én nem beszélem a nyelvet.”

„Amikor először szerveztem én a karácsonyi családi ebédet.”

„Amikor egy társaságban előkerültek a VHS-kazettás emlékek és nem mindenki értette, miről is van szó.”

„Amikor először siettem haza egy szórakozóhelyről pusztán csak azért, hogy mihamarabb lefekhessek aludni.”

„Amikor a gyerekek elkezdtek csókolommal köszönni nekem.”

„Először éreztem igazi izgatottságot egy lakberendezési áruházban. Lázba hoztak a konyhai kiegészítők és dekorációk.”

„Amikor azt mondta az orvos a hátfájásomra, hogy a maga korában ez már előfordul.”

Mi volt a te pillanatod?