A szó elszáll.
A nyelvészek gyakran vitatkoznak a nyelv pontos kialakulásáról, az antropológusokkal és biológusokkal együtt próbálják meghatározni, hogy mikor, miért és hogyan kezdtek az elődeink szavakkal kommunikálni a becslések szerint valamikor 50 ezer – 2 millió évvel ezelőtt.
Bármikor is fejlődött ki a nyelv, az biztos, hogy az emberiség meghatározó részévé vált.
A leírt szavak megmaradnak, az írások alapján így arra is következtetni tudunk, hogy mely nyelvek a legrégebb óta beszéltek a világon.
Ez persze nem ennyire egyszerű: bizonyos nyelvek ősidők óta léteznek, de közben nagyon sokat változtak. A mostani nyelvhasználók vélhetően még csak nagyjából sem értenék a nyelv ősi formáját. A görögöt például már több mint 3000 éve beszélik, de egy ókori filozófus szavai egész biztosan kínaiul hangzanának egy mai görögnek.
Több mint 3000 éves a héber nyelv is, ami érdekes módon társalgási nyelvként évszázadokra kiesett, csupán liturgikus formában élt.
A dravida nyelvcsaládba tartozó tamil nyelv hasonlóan archaikus. Klasszikus irodalmi nyelv, amit több millióan beszélnek egy indiai államban (Tamil Nadu), Sri Lankán, Malajziában és Szingapúrban. A legrégebbi fennmaradt tamil irodalmi alkotást (Tolkāppiyam) egy dzsain szerzetes írhatta i. e. 200-ban.
Az arabot is beszélik még ma is (i. e. 8. századból ered), ahogyan a kínait (archaikus formája 3000 éves múltra tekint vissza, gazdag irodalmi hagyományokkal rendelkezik), a szanszkritet (a védák nyelve szintén 3000 éves, noha manapság első nyelvként csak nagyon kevesen beszélik).
A latin, bár ősi, de nem beszélt nyelv, ugyanakkor számos területen használják. Néhány nyelv eredetét rejtély övezi: az euszkéra a baszkok ősi nyelve, de a litván, a lett nyelv is izolált, különálló.
