Reméljük, vidáman telik az ünnepetek!
Ma ugyan már egyre kevesebben írnak képeslapot, de valamikor a karácsonyi ünnephez hozzátartozott az is, hogy tucatnyi lapot dobtunk postára, jókívánságainkat küldve a távoli ismerőseinknek, rokonainak. Az angolnyelvű országokban a karácsony 1848 után kezdte a mai formáját felvenni, amikor Viktória királynő eldöntötte, hogy a német származású férjével, Alberttel együtt fenyőt állít a palotában. A szokatlan ünneplés rajzos formában meg is jelent a londoni újságokban, majd hamarosan a brit háztartásokban is elterjedt a fácska, amit apró ajándékokkal és édességekkel díszítettek.
Az akkoriban népszerű humor mai szemmel nézve inkább hátborzongatónak, bizarrnak tűnik. A halott madárka, a gyilkos béka, a gyereket a zsákba gyömöszölő Télapó nem éppen olyan motívum, ami mellé szívesen írnánk karácsonyi üdvözlősorokat. Azt ne feledjük, hogy ekkor még az egész karácsonyi ünnepkör alakulóban volt, nem voltak évtizedes, évszázados hagyományai a „körítésnek”.
Néhány év múlva pedig a képeslapok is megjelentek. A legelsőt Sir Henry Cole rendelte meg 1843-ban egy J.C. Horsley nevű művésztől és a megrendelő családját ábrázolja étkezés közben. Cole ezer ilyen lapot nyomtattatott és egy shillingért árulta őket, ami meglehetősen drága volt, ezért nem tudták tömegek megfizetni. Később aztán a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy jóval olcsóbban is elkészítsék a lapokat, így nagyon népszerűvé vált a képeslapküldés a 19. század végére.
Természetesen nem minden karácsonyi képeslap volt bizarr a viktoriánus korban sem. Számos üdvözlőkártyára a ma is ismert szimbólumok kerültek: fenyőágak, díszek, templomok, havas tájak vagy az ajándékozás pillanatai.
