Magát veti az ágyásban.

Sokan gondolunk vissza nosztalgiával a Nagyi, a Dédi virágoskertjére, ahol mindig virított valami, döngicséltek a méhek, repkedtek a pillangók. Nem is értjük, hogy miként csinálta a Mama, hogy volt ideje gyomlálni, ültetni, locsolni, de ha eszünkbe jut a kiskert, akkor csak az ő fáradhatatlanul dolgozó alakját, a gazdag veteményest, a roskadozó gyümölcsfákat és a meseszép virágokat látjuk magunk előtt.

A kert egyik éke alighanem a csillagfürt volt, amely a pillangósvirágúak közé tartozó növény.

A nemzetség tudományos nevének (Lupinus) jelentése farkas, ami vagy a levelek farkaslábnyomra emlékeztető alakjára, vagy arra a téves vélekedésre utal, hogy a csillagfürtök kizsákmányolják a talaj erőforrásait.

A nemzetséghez mintegy 200 faj tartozik, főként 30-150 cm-re megnövő lágyszárú évelők, de akadnak köztük egyéves fajok is. A virágok olyanok, mint a gyertyák: felálló száron, tömött vagy nyitott fürtvirágzatot alkotnak, minden egyes virág 1–2 cm hosszú, tipikus „borsóvirág”.

A növény Észak-Amerikából származik, a 19. század elején érkezett Európába. Gyors növekedésű, mutatós, a virágzása már nyár elején megkezdődhet, és egészen augusztusig tart. Mindig a gyertyák alján lévő virágok nyílnak ki először. Nem csak a virágágyásban gyönyörködhetünk benne, de zöldtrágyaként is használatos, mivel jól megköti a nitrogént.

Önmagát veti az ágyásban, ezért minden évben ott virít. A növény levele is dekoratív, de nem tudja felülmúlni a csodálatos virággyertyákat, amelyek akár 50 cm magasra is nőhetnek. Fajtától függően fehér, lila, rózsaszín, piros, sárga színekben is pompázhatnak, de léteznek kétszínű virágokkal hódító fajták is.

Amennyiben szeretnénk mi is csillagfürtöt a kertünkbe, napos helyet válasszunk a számára, teljes pompáját és a színek intenzitását itt tudja legjobban megmutatni.

Árnyékosabb helyeken csökken a virágzási kedve, és elveszti a növény a stabilitását is. Legjobban a tápanyagban gazdag, mészben szegény talajban érzi magát. Túl meszes talajban sárgulnak a levelei. A pangó vizet nem tolerálja, jól szellőző, közepesen kötött vagy laza talaj a legmegfelelőbb számára.

Az egyéves csillagfürtöt legjobb májusban közvetlenül a virágágyásba vetni.  A bokros fajtákat ajánlatos tavasszal ültetni, mivel ősszel nem mindig nőnek megfelelően. Ha dézsában, cserépben nevelnénk, kis, alacsony fajtát válasszunk, mert a magasra növőket könnyen eltörheti a szél. Ajánlatos a csillagfürtöt egy karóval, bottal megtámasztani. Ha a virágzást követően visszavágjuk a virágszárat, akkor nyáron második virágzásra serkenthetjük a növényt. Jobban virágzik a csillagfürt, ha körülötte egy kicsit meglazítjuk a talajt, különösen eső után. Ajánlatos a csillagfürtöt 3 évente megfiatalítani: a földből kiásott gyökérdarabokat tavasszal daraboljuk fel és ültessük az újakat is el.

Az ún. Russel-hibridek különösen alkalmasak az évelőkertekbe. Érdemes a csillagfürtöt 3-10 fős kis csoportban ültetni bokrok vagy fásszárúak elé. Különösen szépen mutatnak a nőszirmok, pipacsok, hölgyestikék, lángvirágok között. A vázában is gyönyörűek, és kellemes illatot árasztanak.

Mivel a csillagfürt magja magas fehérjetartalmú, őseink feldolgozták és fogyasztották azokat.

A kék virágú csillagfürt magját korábban kávépótlékként is használták. Azonban legyünk óvatosak: a kertben lévő csillagfürt minden része mérgező, mert nagy mennyiségben alkaloidokat tartalmaz! A takarmány- és élelmiszeripar a speciális étkezési célra termesztett, alkaloidokban szegény, édes fajták magját keveri például joghurtokba, tejtermékekbe, jégkrémekbe, húskészítményekbe.

A csillagfürtöt magvetéssel szaporíthatjuk, általában áprilistól júliusig. A magok jobban csíráznak, ha előtte egy napig vízben áztatjuk őket. Dugványokat tavasszal érdemes a növényről szedni, az utódok ekkor ugyanolyan színűek lesznek, mint a kiindulási növény. A csillagfürtünket időnként ellephetik a levéltetvek, ezeket egy erősebb vízsugárral nagyrészt el tudjuk távolítani. A csigák is kedvelik a növény friss hajtásait.