Nem minden kő mozdítható.

Minden évben látványosra sikerül az ember és a természet kapcsolatát ünneplő esemény: az Európai Tájkép Fesztivál és Kavicshalmozó bajnokság idén ötödik alkalommal került megrendezésre Skócia partjainál.

Az eredetileg John Muir kőhalmozó kihívásként indult, skót-amerikai természettudós nevét viselő esemény egy helyi művész, James Craig Page ötlete volt 2016-ban. 2022-ben került át az Európai Tájművészet Fesztivál égisze alá és most már egy egész héten át tart júliusban.

Fotó: Laurence Winram Photography

A szervezők és az indulók minél több embernek szeretnék megmutatni, hogy a természet micsoda szépségeket tartogat: különösen a gyerekeknek, akik a digitális kütyük világában nőnek fel. A szabad játék például az erdőben, a kertben vagy a tengerparton mindennél többet ér. Ez a feladat ráadásul nem csak lenyugtat, de nagy összpontosítást is igényel.

Tim Pugh Wales-ből nyerte az abszolút fődíjat, a 30 perces művészi kihívás győzteseként

Fotó: Laurence Winram Photography

Ben Ambrozevich 2 perc alatt, 7 kővel alkotott műve is díjat nyert

Fotó: Laurence Winram Photography

James Brunt gyönyörű íve a kategória nyertese

Fotó: Laurence Winram Photography

A kavicsok egymásra pakolása ősi emberi tevékenység. Azonban nem árt tudatosítani, hogy mindez ártó, káros is lehet, ha nem tartunk be bizonyos szabályokat. A hegyes, dombos vidékeken, a lejtőkről történő kőelmozdítás eróziónak teheti ki a talajt, ami után a heves esőzések pedig akár lavinát, földcsuszamlásokat is elindíthatnak.

Ha olyan köveket távolítunk el, amelyek a patakmederbe ágyazottak, akkor súlyosan megzavarhatjuk a vízi életet: a halak, szalamandrák fészekrakó helyeit, az ebihalak, más élőlényeket.

Fotó: Laurence Winram Photography

Csak olyan köveket, kavicsokat lehet felhasználni, amelyek már befejezték a hegyekből, dombokról a tengerbe tartó utazásukat és szép lassan homokká válnak. Ha magunk is hasonló alkotásokat készítenénk, csak olyan kövekkel dolgozzunk, amelyek nincsenek a földbe, mederbe bújva és nincs körülöttük élet nyoma.

Fotó: Laurence Winram Photography
Fotó: Laurence Winram Photography