Ha a történelmen végignézünk, láthatjuk, milyen pusztításra képes a gyűlölet.
Egyre több embert foglakoztat a klímaválság és az, hogy milyen bolygót hagyunk a gyerekeinkre; azonban az sem elhanyagolható szempont, hogy milyen gyerekeket hagyunk a bolygóra!
Egy csecsemő ártatlanul látja meg a napvilágot, még nem gyűlöl semmit és senkit. A szüleire vagy más felnőtt gondoskodására szorul. Tőlük várja a táplálékot testi és lelki értelemben egyaránt. Aztán cseperedni kezd és egyre több emberrel találkozik, egyre több hatás éri, és megismeri a gyűlöletet is. Ezt az érzést vagy megtanulja kezelni, vagy az idő múlásával egyre csak növekedni fog benne.
Rengeteg háborút élt már meg a világ, amelyek anyagi javakért, földért vagy pusztán csak meggyőződés miatt törtek ki. Abból a meggyőződésből, hogy vannak emberek, akik értékesebbek a többieknél. Bárki lehetett és lehet ma is a gyűlölet célpontja; nem, életkor, bőrszín, vallás, szexuális beállítottság, pozíció vagy bármi más kiválthatja az indulatokat. Elég, ha valaki másképp gondolkodik valamiről és már ott is terem az utálat.
Az ellenszenv helyett azonban gyakorolhatnánk az empátiát. Mielőtt utat engednénk a gyűlölködésnek, képzeljük magunkat a másik helyébe! Ha mi lennénk a helyében, akkor is utálnánk? A megértés segíthet elfogadni másokat. Ez nem jelenti azt, hogy kötelező mindenkit szeretni, de békében lehet élni hagyni azt, aki valamiért nem tetszik.
Nem lehet másokat megváltoztatni, de mindenki változtathat saját magán. Ha hagyjuk, hogy folyamatosan táplálják a gyűlöletet, ha nem gyakoroljuk az empátiát, annak beláthatatlan következményei lesznek!
