Lehet így is készülődni?

Bögrék, számlák, akciós apróságok, kibontatlan zoknik, filléres emlékek, belépőjegyek: aligha tévedünk, ha arra tippelünk, hogy mindenkinél lapulnak felhalmozott tárgyak a szekrényekben, a padláson, a pincében.

Azonban az élet véges, mindenkinél eljön az elkerülhetetlen befejezés – és az egész ott marad a családunkra. Nekik pedig bizonyára nem a legkellemesebb feladat kezdeni a tárgyainkkal valamit: szelektálnak, pakolnak, fájó szívvel kidobnak vagy elajándékoznak mindent.

Erről nem szeretünk beszélni, ahogyan általában ritkán hozzuk szóba a halált, az elmúlást. Az idősek legfeljebb a temetésük elképzelt részleteibe vonják be a családtagokat, mintha csak az lenne a fontos, hogy miben, hova, miből temetkezzenek – a kacatokat pedig egyszerűen sorsukra hagyják.
A halálos svéd nagytakarítás módszere viszont éppen erről szól: az eljárás lényege, hogy ahogy az évek telnek, és egyre közelebbinek érezzük a véget, szépen lassan megszabadulunk a felhalmozódott tárgyainktól. A legjobb mindezt állítólag az 50-es éveinkben elkezdeni (ennyire pesszimisták vagyunk?), így van időnk rendet tenni a zűrzavarban, amit magunk után készülünk hagyni.

Az elnevezés Margareta Magnusson nevéhez fűződik, aki könyvet is írt a módszerről. A mű címe nagyjából úgy fordítható: „A halálos nagytakarítás érzékeny svéd módszere – azaz hogyan szabadítsd meg magadat és a családodat egy élet felfordulásától”. A szerző elmondása szerint ő maga élete során 17-szer költözött, így pontosan tudja, milyen nehéz és hosszú folyamat a szelektálás, hogy mi maradjon, és mi jöjjön velünk.

Az írónő szerint a hatékony módszerhez az első titok, ha beszélünk róla, bármikor, amikor csak szeretnénk. Mondjuk el másoknak, hogy mit is csinálunk, fogalmazzuk meg, hozzuk szóba. Elevenítsük fel az emlékeket, adjuk tovább őket, ha úgy véljük jónak, ajándékozzunk el tárgyakat, hogy a jó emlékek felszínre kerüljenek.

A másik titok pedig az, hogy ne féljünk megtenni a szükséges lépéseket. A halálos nagytakarítás nem a halálról, vagy annak folyamatos várásáról szól. Valójában ez inkább az élet története, a jó emlékeidé és a rosszaké. A jókat megtartod, a rosszakat pedig kitörlöd.

Magnusson emellett arra biztat mindenkit, hogy erőfeszítéseit csupa olyasmivel jutalmazza, amely az életkedvét növeli: így például menjen cukrászdába, töltsön időt kertészkedéssel, főzzön finomakat, vagy fedezzen fel új helyeket.

Forrás: www.treehugger.com