Ilyen volt a felvilágosítás régen

A ’60-as, ’70-es, ’80-as években a tabunak számító szexről nem volt könnyű információhoz jutni.

Iskolai felvilágosítás nemigen létezett, az emberi szaporodást maximum biológiai szempontból, az érzelmi élet említése nélkül tárgyalták. A szülőket sokszor nemigen lehetett kérdezni, a média jórészt kerülte a témát, internet sem volt még. Mi maradt az akkori kíváncsi tiniknek? Botladozás egy ismeretlen, de mégis csalogató világban.

Aztán 1965-ben megjelent a reménysugár az akkori Ifjúsági Magazin képében, amelynek lapjain dr. Veres Pál lehengerlő stílusával válaszolta meg a kényes kérdéseket. Az eredetileg magyar-történelem szakos tanár újságíróként tett szert hírnévre, s még az orvosi egyetemet is elvégezte, hogy hiteles maradhasson a tinik szemében. Értékrendjével, közvetlenségével és nyíltságával ő lett az ország szexológusa. Megértéssel, szókimondással és olykor némi humorral válaszolgatott az újság hasábjain a temérdek mennyiségű beérkező levélre.

Persze az akkori kor szokásaihoz igazodva kellett fogalmaznia, így sokszor diszkrét allegóriákban beszélt: például a megszakított közösülésre építette be a köztudatba a „kiszállok Kelenföldnél” kifejezést. Ezt természetesen el is magyarázta:

„A kötelező jólneveltség kedvéért hasonlattal élek. Ha egy kedves kislánnyal vonaton jövök a Balatonról Budapestre azzal a szándékkal, hogy csak Kelenföldig utazom és addig váltok jegyet, nem biztos, hogy megúszom következmények nélkül, ha hallgatok úti társnőm felelőtlen felszólítására: ha ilyen jól szórakozunk, ne szakítsuk félbe, ne szálljak ki Kelenföldnél.”

Úgy oszlatta el egy lány aggodalmát, aki a Balatonra sem mert elutazni a lába szőrössége miatt, hogy kár, mert úgy láthatta volna, hogy másoké még szőrösebb. Az ugyanezzel a problémakörrel hozzá forduló fiúkat azzal nyugtatta, hogy a túlzott szőrösség semmi hátránnyal nem jár, hiszen neki sem volt emiatt problémája.

A virslitől vagy birkózástól való teherbeeséstől aggódókat is türelemmel oktatta, a lányoknak kifejtette, hogy miért is szabad és kell is a menstruációs ciklus alatt tisztálkodni (ugyanis volt olyan hiedelem is, hogy menzesz alatt tilos hajat mosni). A fiúkat is bátorította, ha kellett:„Ne félj fitymaszűkületeddel elmenni az urológiai szakrendelésre, mert bánatodnak oka házi barkácsolással meg nem oldható.”

Akik a cikkekről lemaradtak, a Beszélnünk kell róla! (1982), majd az Erről is beszélnünk kell! (1986) című könyveiből tájékozódhattak a témában.

Manapság temérdek mennyiségű információ áll a rendelkezésünkre a szexualitással kapcsolatban, de még ma is el kell magyarázni a tiniknek, hogy a Kalmopyrin csak akkor alkalmas fogamzásgátlásra, ha az ember lánya a térde közé szorítja, mert hiába az internet, a mérhetetlen mennyiségű kép, szöveg és adat, a mai fiatalok épp úgy botladoznak az ismeretlenben, ahogy elődeik tették.