Az élesztőmentes vadkovászos kenyér jótékony hatásairól olvasva vágtam bele a vadkovászolásba. Ehhez csak víz és liszt szükséges, ráadásul én állíthatom hozzá össze a liszteket.
A házi kenyérsütés, kovászolás – azt mondják – ha egyszer valaki ráérez, szenvedéllyé válik. Ráadásul vannak olyan helyzetek is, amikor jól jön, ha nem függünk az üzletek kenyérkínálatától.
Csizmár Alicia szintén belevágott a kovász- és kenyérkészítésbe, sőt, ezeknél tovább is ment: szárítással tartósította maga készítette kovászát.
Innen indult
“A férjemmel mindketten képzőművészek vagyunk, ezen belül is az experimentális, analizáló megközelítés érdekel minket leginkább. Annak idején a diplomamunkáink is ezt az irányt követték. A gasztronómia sem kivétel ez alól, szóval azonnal el is kezdtük a kísérletezést.
Az élesztőmentes vadkovászos kenyér jótékony hatásairól olvasva vágtam bele a vadkovászolásba. Ehhez csak víz és liszt szükséges, ráadásul én állíthatom hozzá össze a liszteket.
Az ilyen kenyérsütéssel, a kovászneveléssel sok kovászfelesleg is jár. Ez abból adódik, hogy a liszttel és vízzel való etetések előtt ki kell venni a nevelt kovászból, hogy frissüljenek benne a mikroorganizmusok. Ezt a kivett fölösleget palacsintákba, lepényekbe, nokedlikbe használtam. Felhasználásig ezek foglalták a helyet a hűtőben, ami a koronavírus-járvány miatt kialakult helyzetben nehézkes volt.
Innen jött a gondolat, hogy ha létezik élesztőpor, akkor ebből miért ne lehetne működőképes port készíteni.
Így praktikusabb lenne a tárolása, és elajándékozásra, megosztásra is ideálisabb lenne a kovász ebben a formában.
Így készül
Amikor nagyon jól dolgozik egy vadkovászom, abból szoktam kimenteni 1-2 evőkanállal, ennél nem szoktam többet készíteni egyszerre. Arra gondoltam, hogy csak egyszerűen felkenem valamilyen sima felületre a híg masszát, és majd onnan majd levakarom valahogy a rászáradt anyagot. Mivel a kovász a közvetlen kiszárításra alacsony hidratáltságúnak tűnt, ezért felhígítottam annyi vízzel, hogy híg tejföl állagot kapjak, majd ezt felkentem tálcákra. Ezeket a konyhaszekrény tetején helyeztem el, hogy a melegebb hőmérséklet segítse a száradást. Pár óra múlva sütőpapírral fedtem le, hogy ne szálljon bele semmilyen por. Huszonnégy órán belül meg is száradt a felkenés.
Azonban kellemes meglepetésben volt részem, mert nemhogy nem kellett levakarni a felületekről, hanem a hártyavékonyra száradt, lapokra repedezett anyag könnyedén elengedte a hordozóját.
Mindössze annyi dolgom volt a munkaigényes elképzeléssel szemben, hogy pár laza mozdulattal besöpörjem ezeket egy edénybe. Ezt követően kézzel kisebb darabokra morzsoltam, majd fűszermozsárban pillanatok alatt porrá őröltem (kávédarálóval is lehet).
Miután elkészültem az első adaggal, érdekelni kezdett, hogy mások szoktak-e ilyesmit készíteni, és ha igen, akkor ők hogy csinálják, van-e az enyémnél egyszerűbb mód. Kiderült, hogy aszalóban és sütőben szoktak kovászt szárítani, nekem aszalóm nincs, utóbbi pedig energiahasználattal jár, amit kerülni szerettem volna. Ezekkel szemben szabad levegőn többezer éve szárít az ember egyéb élelmiszereket, agyagedényeket stb.
Az így készített kovászpor eszközigénye csekély, szinte bármilyen felület megfelel a szárításhoz, tehát ennek az eljárásnak az ökológiai lábnyoma majdnem zéró.
Amire figyelni kell
A felkenést célszerűbb híg állapotú kovásszal végezni, így gyorsan és egyenletesen szárad a massza. A víz maximum szobahőmérsékletű legyen, hogy véletlenül se öljük meg forró vízzel a baktériumokat. Illetve arra kell még odafigyelni, hogy száradás közben ne kerüljön bele semmilyen szennyeződés.
Mennyi ideig áll el és hogyan tároljuk?
Uzsonnás papírzacskókban tárolom, szellős, száraz és hűvös helyen. Az eltarthatósága bámulatos, állítólag körülbelül négyezer éves mikroorganizmusokat is sikerült napjainkban feléleszteni és kenyeret sütni velük!
Hogyan használjuk fel?
A kovászpor nagyon gazdaságos, például pár gramm elég egy fél kilós vekni aktív kovászához.
A port bármikor fel lehet éleszteni egyszerűen víz hozzáadásával. A szobahőmérsékletű vízzel való visszahígítás után ugyanúgy járok el vele, mintha vadkovászt nevelnék. Amikor az etetések után kellőképpen aktív lesz, akkor ismét készen áll a sütésre.”
