Törött tárgyból műalkotás.

A kintsugi vagy kintsukuroi egy több száz éves, tradicionális módszer a törött csészék, edények javítására. Japánban, ha kettétörik vagy elreped egy porcelántárgy, akkor nem kidobják, hanem műalkotást varázsolnak belőle. Még csak pillanatragasztó sem kell hozzá, elég, ha kéznél van némi arany.

A kintsugi technika egy speciális, fanedvből készült lakkot használ, amit aranyporral vegyítenek, de ezüsttel vagy platinával is működik. Az eredmény pedig csillogó repedésekkel, varratokkal borított, egészen egyedi kerámia. Nem elrejti, hanem kiemeli a csorba, repedt tárgy szépségét és törékenységét, az idő nyomait.

A kintsugival helyreállított darabok gyakran még szebbek és értékesebbek, mint eredetileg voltak. Nem csak új kinézetet kapnak így a tárgyak, de második esélyt is a fennmaradásra.

Noha a kintsugi eredete nem teljesen világos, a történészek úgy vélik, hogy a 15. századra nyúlik vissza. A legenda szerint az egész akkor kezdődött, amikor a japán sógun, Ashikaga Yoshimasa kedvenc, halványzöld repedt teáscsészéjét küldte vissza javításra Kínába. A visszaérkezett edényt csúnya fémkapcsokkal látták el, amivel a nagyúr nem volt megelégedve.

Ez motiválta a korabeli kézműveseket arra, hogy esztétikailag vonzóbb alternatívát találjanak.

flickr.com/photos/160346291@N07

A 17. századra már bevett gyakorlat volt a kintsugi Japán-szerte. Nem pusztán a javítást szolgálta ez a technika, de egyben a díszítést is. A hagyományos eljárás során először lakkal ragasztják össze a mozaikokat. A lakk egészen addig mérgező, amíg meg nem szárad. Majd, miután a felesleget is lecsiszolták, a varratokat aranyporral festik meg.

kintsugi-joint-call-method-2

Természetesen Keleten mindent áthat a filozófia, így nem csoda, hogy a kintsugi is kapcsolódik a wabi-sabi-hoz, aminek eszméje szerint a szépséget a tökéletlenségben, asszimmetriában, hiányosságban is megláthatjuk.